Borovský, Karel Havlíček (1821–1856) Művek Bibliográfia   hu cz

Életrajz

(1821 – 1856)
Publicista, költő.
Jómódú kereskedőcsaládban született, Borovában, mely után később a Borovský utónevet felvette. Először papnak készült, de hamarosan összeütközésbe került egyházi feljebbvalóival és kizárták a papi szemináriumból. Ezután az írói pálya felé fordult, s igazi szláv hazafiként a szláv folklórt és történelmet tanulmányozta. 1942-ben körutat tett Galíciában és a Felvidéken, 1943-ban pedig Moszkvába utazott, ahol házitanítói állást kapott. Itt betekintést nyerhetett az orosz irodalmi életbe, nagy hatással voltak rá például Gogol művei, ugyanakkor megdöbbentette az oroszországi elmaradottság és a cári önkény. 1944-ben hazatért, majd Prágába költözött, hogy végre az irodalomnak szentelje magát. Sorra jelentette meg különböző folyóiratokban az oroszországi útjáról szóló beszámolókat, melyeket halála után, 1886-ban, összegyűjtve is kiadtak ’Oroszországi képek’ (Obrazy Rus) címmel.
Nagy feltűnést keltettek szellemes irodalmi polémiái, melyekben támadta az előző írónemzedék színvonaltalan, öncélú hazafiaskodását. Merész, kritikus hangvételű írásai egyre több olvasót vonzottak, s 1846-ban szerkesztői állást ajánlottak neki a kormány lapjánál, a Prágai Újság-nál (Prážské noviny). Havlíček ugyan szépírónak készült, de később a modern politikai újságírás kiemelkedő művelőjének bizonyult. 1848-ban saját, független folyóiratot indított Nemzeti Újság (Národní noviny) címmel, melyet 1850-ben betiltottak, de néhány hónap múlva már újabb lappal a Slovan-nal jelentkezett. A következő évben ezt a lapot is betiltották, őt pedig a tiroli Brixenbe deportálták, ahol viszonylag szabadon élhetett, de a várost nem hagyhatta el. Később felesége és lánya is követte, de elszigeteltségét így is nehezen viselte. Keveset írt, de ebben az időszakban születtek meg költészetének legkiválóbb alkotásai: a „Lávra király” (Král Lávra), a ’Tiroli elégiák” (Tyrolské elegie) és a „Szent Vlagyimir keresztsége” (Křest sv. Vladimíra) című verses szatírák.
1855-ben végre hazatérhetett, de továbbra is rendőri őrizet alatt tartották. 1856-ban tuberkulózisban halt meg. Nĕmecký Brod – a város, ahol felnőtt – az ő tiszteletére később a Havličkův Brod nevet kapta.