Knudsen, Erik (1922–2007) Művek   hu da

Életrajz

Erik Knudsen (1922 - 2007) költő, drámaíró, népfőiskolai tanár. Erőteljes és sajátos költői arcél a második világháború utáni dán lírában, a dán költői formanyelv egyik jelentős megújítója. Bár költői indulása, első verseinek megjelentetése a Heretica című folyóirathoz kapcsolja, igazában sosem érezte magát otthon a lap köré csoportosulók körében. Hamarosan be is következett elfordulása a hermetikus és szimbolista jellegű modernizmustól, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy szakított a „költőiességgel”, s lírájában határozottan szociális irányba fordult, avanzsálva magát a kor időszerű kérdéseiben, egyként elfordulva mind a hagyományos idillikus költészettől, mind pedig a metafizikai indíttatásútól. Úgy vélte ugyanis, hogy a ma emberének belső válsága a társadalmi szerkezet mai mibenlétére vezethető vissza, azaz a jóléti társadalom ellaposodott légkörére és hamis ideáljaira. A kiutat ebből a zsákutcából a költészet számára a közvetlen kötelezettségvállalásban, a szociális és politikai ügyekben való közvetlen részvételben látta - költői tevékenysége mellett egyébként tanárként, népgyűlési szónokként és cikkíróként is. Az ebben a műfajban készült írásai javát több kötetbe gyűjtve jelentette meg, melyek közül a Galilei távcsöve (Galileis kikkert; 1952) és a Béke és szocializmus (Fred og socialisme; 1983) a legismertebbek. - Első verseskötete 1945-ben jelent meg Kettős napok (Dobbelte dage) címmel, s ezt azóta aránylag sok versgyűjtemény követte, melyek közül a következőket tartják a legfontosabbaknak: Egy ismeretlen istenhez (Til en ukendt gud; 1947), A virág és a kard (Blomsten og sværdet; 1949), A gyújtópont (Brændepunktet; 1953), Minotauros (1955). Későbbi kötetei közül meg kell említenünk a Versek a legutóbb közzétettek óta (Digte siden sidst; 1985), az Otthon a labirintusban (Hjemme i labyrinten; 1988) és a Homok (Sand; 1990) címűeket. Költői munkásságáért 1965-ben neki ítélték a Dán Akadémia nagytekintélyű díját. - Erik Knudsen legfontosabb írói fegyvere az irónia és a szatíra. Nem nagyon tud rajongani egy olyan világért, amelyben a politikai célok olcsó frázisokba és anyagi megelégedettségbe fulladnak bele, vagy amelyben a művészi értékek a tömegkommunikációs eszközök public relations-világának manipulációitól válnak függővé. Ezek a vélekedései könnyen egyoldalúsághoz vezethettek volna nála, ettől azonban sikeresen megvédte a természettel és a szerelemmel foglalkozó verseinek témavilága, a tárgyilagosságra törekvő hangvétel, a parodizálásra való hajlam, valamint a tipikus modern költői eszközök-kifejezésmódok használata. - A hatvanas  évektől Knudsen közzétett egy sereg érdekes színpadi művet is, közülük mindjárt a legelső a kritikusok állítása szerint egyenesen megújítójává lett a mai dán drámának: Szabadság – a legjobb arany (Frihed - det bedste guld; 1961); musical-ként, F. Savery zenéjével, külföldön is népszerűvé vált. Írói tollának szatirikus vonásai talán éppen ebben az írásában teljesednek ki legszembetűnőbben. Témája egy politikai választási hadjárat előkészítése és lebonyolítása - pellengérre állítva. De írt ebben a műfajban néhány nagy sikerű tévéjátékot is, főképpen a német megszállás éveiből merítve témáit, vagy a dán munkásmozgalom történetének ismert epizódjaiból. Legismertebbek az Áldozatkészség (Offervilje; 1972) és az Egyszer felszabadul majd Dánia (Engang blir Danmark frit; 1974) címűek.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)