Kolář, Jiří oldala, Magyar életrajz
Életrajz
(1914 – 2002)
Költő és képzőművész, kollázs-technikával készült alkotásaival világszerte sikert aratott.
A 42-es Csoport (Skupina 42) elnevezésű művészek köréhez tartozott, akik a modern ipari civilizációt, a mindennapi élet konkrét tapasztalatait és apró drámáit kívánták megjeleníteni. A főként francia mintákat követő avantgárd irányzattal szemben ők az angolszász alkotókat (pl. T. S. Eliot, James Joyes) tekintették példaképnek. Műveikre jellemző a töredékesség, prózaszerűség és a metaforák szétrombolása.
Ez a program valósul meg Kolář első versesköteteiben: ”Keresztlevél” (Křestný list, 1941), „Hét kantáta” (Sedm kantát, 1945), „Ódák és variációk” (Ódy a variace, 1946). A költő objektíven rögzíti a hétköznapi városi élet képeit, s bár sohasem lép ki a szenvtelen megfigyelő szerepéből, a formai elemekkel, (a szimultán elrendezéssel, a mondatfűzés és az interpunkció lehetőségeinek maximális kihasználásával), drámai hatást tud kiváltani. Kötetei gyakran szuggesztív naplószerű feljegyzésekből és reflexiókból állnak, mint „Az év napjai” (Dny v roce, 1948), vagy az 1949-50-ben íródott „Szemtanú” (Očity svĕdek, 1983). 1948 után tiltott szerző lett, versei csak kéziratban terjedtek. Szintén napló formájú leghíresebb kötete, az 1950-ben íródott „Prométheusz mája” (Prométheova játra, 1985), ami miatt Kolář 1952-ben börtönbe is került.
A 60-as években az experimentális költészet felé fordult, újságcikkekből, különböző dokumentumokból illetve privát szövegekből állította össze képzőművészeti alkotásokkal határos verseit. Egy rövid ideig publikálhatott is, de a 70-es évek elején ismét betiltották műveit. 1978-ban elhagyta az országot, 2 évig Nyugat-Berlinben élt, majd Párizsban telepedett le, s már csak képzőművészettel foglalkozott.