Malinovski, Ivan (1926–1989) Művek   hu da

Életrajz

Ivan Malinovski (1926-89) költő és műfordító. Emigráns orosz művészcsaládból származott: apja szobrász volt. 1943-ban Svédországba kellett menekülniük a németek által megszállt Dániából, s középiskoláját Göteborgban végezte el. Dániába visszatérve szláv nyelvészetet tanult az århusi egyetemen, majd újságíróként tevékenykedett egy ideig. Első kötete 1945-ben jelent meg Dolog (Ting) címmel, de ezt is, meg az 1947-es A vesztes csatákat (De tabte slag) is kihagyta később műveinek jegyzékéből és az Összegyűjtött versek (Samlede digte) 1970-es és 1974-es kiadásaiból. Korai versei egyébként a háború okozta szellemi és anyagi értékrombolás és válság jegyében íródtak. 1954-ben a prózával tett kísérletet, s Az út (Vejen) címmel novellagyűjteményt tett közzé. Igazi költői indulásaként ő maga s az irodalomtörténet is az 1958-ban megjelent Végső haladék (Galgenfrist) című kötetet tartja számon. Tartalmának következetesen sötét tematikája jól illik a könyv címéhez. Malinovski nihilistának vallotta itt magát, s a nihilizmust tartotta az egyetlen és végső értéknek. Ebben is, későbbi köteteinek zömében is bizalmatlanságot szavazott minden fennálló hittel és dogmarendszerrel szemben. Véleménye szerint a művészet az egyetlen, még mindig érvényben lévő megnyilatkozási forma. Malinovski a legkövetkezetesebb expresszionista-modernista költészetet művelte, s verseiben sok helyütt lelhetünk Bertolt Brecht-hatásokra, valamint a svéd fyrtiotalistákéra (negyvenesek nemzedéke) emlékeztető hangvételre és témaválasztásra. - Fontosabb verseskötetei a már említettek mellett: Római vízmedencék (Romerske bassiner; 1963), Nyitott versek (Åpne digte; 1963), Az üres talapzatok (De tomme sokler;  1963), Poetomatic (1965), Élni, mintha volna jövő és remény (Leve som var de en fremtid og et håb; 1968), A hallgatás kritikája (Kritik af tavsheden; 1974), A tél szíve (Vinterens hjerte; 1980), Fúga (1985), A szél a világban (Vinden i verden; 1988). Legtöbb versének és verseskötetének alaptónusa a keserűség és a felháborodás. Igen magas az úgynevezett tiltakozó-versek száma („protestdigtning”), melyekben a jóléti dán társadalom kirívó árnyoldalai, hibái, visszásságai ellen tiltakozik. Különösképpen jellemző ez a fajta hangvétel 1974-es könyvére (A hallgatás kritikája), amelyben szinte már egyeduralkodóvá válik a konkrét szociális és politikai anyag, s a korábbi nihilizmus is mintha valami különbejáratú trockista-anarchista-maoista keverék-világlátásnak engedné át a helyét. Az egyre intenzívebbé váló politikai érdeklődés és elkötelezettség a hetvenes évektől kiegészül a természet- és környezetrombolás leleplezésére írott gondolataival, de erős egyoldalúsággal ezt az utóbbit (is) összefüggésbe hozta a profitszerzésre alapuló nyugati társadalmi rendszerekkel (ahogy  ő ezt megfogalmazta), miközben meglehetős szemellenzős magatartással nem vett tudomást az úgynevezett szocialista államokban folyó sokkalta átfogóbb, és  következményeiben még teljesen ma sem felmérhető környezetrombolásról és környezetszennyezésről. Az 1970-ben közzétett, majd 1974-ben új kiadásban megjelentetett Összegyűjtött versek (Samlede digte), valamint a haláláig még megjelent további kötetei alapján le kell azonban szögezni, hogy Malinovski, nyilvánvaló túlzásai és tévedései mellett is, a második világháború utáni dán költészet egyik legmarkánsabb egyénisége. Ezt a Dán Akadémia is elismerte azzal, hogy 1970-ben neki ítélte oda nagydíját. - Külön meg kell itt még említenünk mennyiségre is jelentős műfordítói tevékenységét, melynek során kiemelkedő helyet kapott Neruda és Paszternak, valamint a századközép svéd modernista költészete.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)