Rasmussen, Halfdan (1915–2002) Művek   hu da

Életrajz

Halfdan Rasmussen (1915-2002) költő. Autodidakta. Munkáscsaládból származott. A harmincas évek gazdasági válsága és munkanélkülisége idején életreszóló „élményanyagot” szerzett magának. Gyerekkora nyomasztó világához mindvégig hűségesen ragaszkodik verseiben. Első kötetének megjelenése egybeesett Dánia német megszállásával: Katona vagy ember (Soldat eller menneske; 1941) a címe s Rasmussen önmagában már ezzel sokat elárul saját mentalitásáról és emberi kvalitásairól. A kötet verseinek zöme arról a már-már társadalomkívüliségre vetettségről szól, amit az éveken át tartó munkanélküliség jelentett egyes munkáscsaládoknak. A német megszállás éveiben - a norvég Arnulf øverlandhoz sokban hasonlóan - tevékenyen részt vett Rasmussen is a költői-politikai ellenállásban, s a dán ellenállási költészet egyik vezéralakja lett. Az e témakörben írt költeményeit  Versek a megszállás idején (Digte under besættelsen) címmel adta ki 1945-ben, s a kötetet ezeknek a nehéz éveknek egyik legérdekesebb és legértékesebb költői tanúságtételeként tartják számon. Nagyrészt erre az élményanyagra épül második verseskötete, az 1946-ban megjelent Rövid árnyékok (Korte skygger) versanyaga is. Az ellenállás értelmet és tartalmat adott  az életnek, s első kötetének osztályszolidaritásra épülő életfelfogását ezekben az években az illegális munkában szerzett s társadalmilag átfogóbb jellegű kapcsolatok és barátságok váltották fel. A háború utáni évek ennek ellenére sok csalódást jelentettek a költőnek. Kiábrándultan regisztrálta a dán politikai és társadalmi élet eseményeit, a mind nyilvánvalóbb megosztottságot azok körében, akikkel a háború évei során együtt küzdött. Együvé tartozásuk tudata megszűnt, a legkülönbözőbb pártok és mozgalmak zászlói mögé álltak most, s olykor egyenesen politikai ellenfelekké váltak. Nem létezett tehát többé az a népi és emberi egység, amely a megszállás éveiben úgyszólván minden dánt átfogott. Következő verseskötetei: Térden az élet előtt (På knæ for livet; 1948), Az eszelősök (De afsindige; 1948) és Az, aki látta szeptembert (Den, som har set september; 1949) leginkább ezt az elkeseredettségét és elcsüggedését tükrözik, bár a legutóbbiban sok hely jut már a szerelmi költészetnek is. A következő évek kötetei közül kiemelkedő hely illeti meg az 1954-es Az erdőt (Skoven) és az 1965-ös Karácsonyi naptár felnőtteknek (Julekalender for voksne) címűt, melyekben a korábbinál nagyobb teret kap a humor, megértés, melegség és a melankólia, noha a politikai elkötelezettség versei továbbra is jelen vannak. Megnőtt a száma a gyerekkori eseményekre és hangulatokra visszaemlékező költeményeknek, s igen érdekes módon versben írta meg 1977-ben Ha ez lett volna (Om det var det) címmel kiadott visszaemlékezéseit is. Rasmussen első jelentkezésétől a hagyományos és egyszerű versformák híve volt, s legalább is a hatvanas évekig bevallottan avantgárd ellenes. A hatvanas években viszont szinte évente kiadott egy-egy kis kötetet nonszensz-verseiből; ezeket tosseriernek, azaz ostobaságoknak nevezte el. Ezek a nagy nyelvi virtuozitásról tanúskodó rövid, nem ritkán csattanós versszövegek jelentősen növelték a költő népszerűségét - még intellektuális körökben is. Válogatott gyűjteményük 1972 óta számtalan kiadást ért meg. - A máig legutolsó (s eddig talán leggazdagabb) verseskötete A jövő elmúlt (Fremtiden er forbi) címmel 1985-ben jelent meg, s ezután kapta meg Rasmussen 1988-ban a Dán Akadémia irodalmi nagydíját.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)