Hrubín, František (1910–1971) Művek Bibliográfia   hu cz

Életrajz

A prágai Károly Egyetem jogi és bölcsész karára járt, de tanulmányait nem fejezte be. 1934-től könyvtárosként dolgozott a Városi Könyvtárban, 1946 után már csak írással foglalkozott és egy gyerekfolyóiratot szerkesztett. 1963-tól a Csehszlovák Írószövetség kiadóvállalatának szerkesztője volt.
Első köteteinek („Távoli énekszó” – Zpíváno dálky, 1933, ”Szegénységtől megszépülten” – Krásná po chudobĕ, 1935) dallamos versei az élet szédítő szépségeit, a szerelem és a természet varázsát éneklik meg, (a természeti és a szerelmi motívumok gyakran egybe is olvadnak nála), de mélabús reflexióiban állandóan jelen van a mindent beárnyékoló halál, s a hiábavalóság érzése.
A háború konkrét veszélye, a kollektív fenyegetettség felrázza metafizikai szorongásából és a sorsközösség vállalására sarkallja. A biztonságot keresve olyan hagyományos értékek felé fordul, mint a haza, a család, a nemzeti tradíciók. Verseiben felerősödik a spirituális, vallásos irány. („Lépesméz” – Včelí plást, 1940, „Jób éjszakája” – Jobova noc, 1945).
A háború utáni kezdeti bizakodását („Végtelen szép élet” – Nesmírný krásný život, 1947) hamarosan egy újabb lehetséges háború miatti aggodalom váltja fel, s kétségbeesett kiáltásban tör ki békevágya a „Hirosima” (1947) mementó-verseiben. A kultúrpolitika ideológiailag kifogásolta a kötetet, s Hrubín egy ideig csak gyerekverseket publikálhatott.
Az 50-es évek végétől drámát és prózát is írt. E korszak kiemelkedő verseskötete a „Románc szárnykürtre” (Romance pro křídlovku, 1962), egy önéletrajzi ihletésű lírai-epikai mű, melyben Hrubín nosztalgikus melankóliával idézi vissza a fiatalságot, s a régi, korán elvesztett szerelmet.