Svĕtla, Karolina (1830–1899) Művek   hu cz

Életrajz

(1830 – 1899)

Eredeti nevén Johanna Rottová. Prágában nőtt fel gazdag, félig német kereskedőcsaládban, melynek maradi légköre ellen hamarosan fellázadt. Nagy hatással volt rá George Sand és Božena Nĕmcová munkássága. Az írói pályán Jan Neruda és Vítĕzslav Hálek indították el, az ő bíztatásukra jelentette meg első elbeszélését 1858-ban a Május almanachban. Nerudához fűződő barátsága később szerelemmé mélyült, de ekkor már férjnél volt, ezért minden személyes kapcsolatot megszakítottak, s csak levélben érintkeztek. Egyetlen lánya halála után a női mozgalomnak és az írói munkának szentelte magát. 1875-ben szinte teljesen megvakult, de ezután sem hagyott fel az írással, diktálta műveit. Ez az eltökéltség és használni akarás jellemzi hőseit is, akik kivételes erkölcsi meggyőződéssel szállnak szembe a társadalmi igazságtalanságokkal, gyakran saját boldogságukat is feláldozva.
Műveinek egy része azt a prágai miliőt mutatja be, melyben az írónő felnőtt. Legtöbbre azonban a Ještĕd hegyvidékén játszódó történeteit értékelik. Svĕtla férje erről a környékről származott és az írónő gyakran töltötte itt a nyarakat. Annyira megszerette ezt a tájat, hogy írói nevének is egy itteni falucska (Svĕtla) nevét választotta. A Ještĕd környékén élő emberek sajátos hiedelemvilágát, hagyományait és szokásait számos elbeszélésben és öt regényben („Kereszt a pataknál” – Kříž u potoka, 1868, „Falusi regény” – Vesnický román, 1869, „Kántorka” – Kantůrčice, 1876, „Istentelen” – Nemodlenec, 1878 „Frantina”, 1880) örökítette meg.