Weiner, Richard (1884–1937) Művek   hu cz

Életrajz

(1884 – 1937)

A családi hagyományt folytatva vegyészmérnök lett, de1912-ben feladta akkori munkáját és csak az írásnak szentelte magát. Párizsba utazott és a Lidové noviny tudósítója lett. 1913-ban jelent meg első verseskötete. 1915-ben a szerbiai fronton idegösszeomlást kapott, ezért a további katonai szolgálat alól felmentették. A háború végéig Csehországban maradt és újságíróként dolgozott. Utána visszatért Párizsba, ahol csaknem haláláig élt, s továbbra is a Lidové noviny-hoz küldte irodalmi tárcáit és recenzióit a francia művészeti életről. Expresszionista prózáját gyakran Kafkáéval rokonítják. A megismerhetetlen és kiszámíthatatlan világban érzett szorongás állandó motívumává válik, majd a háború hatására feltűnik az emberben lappangó gonosz, az elkerülhetetlen bűn és a vele szemben tehetetlen, kiszolgáltatott kisember problematikája. Az emberi lét kettősségét gyakran hasonmások szerepeltetésével is érzékelteti, illetve a tudatos és tudattalan, racionális és irracionális állandó egymásba játszásával.
Elbeszéléskötetei: „Közönyös néző” (Netečný divák, 1917), „Csatatér” (Lítice, 1918), „Fintor” (Škleb, 1919)
Ezután közel egy évtizedig csak újságcikkeket és tárcákat írt. 1926-ban baráti viszonyba került a Le Grand Jeu (A nagy játék) posztszürrealista csoport tagjaival, akik a konvencióktól
és minden biztos tudástól mentes, közvetlen, intuitív megismerést tűzték ki célul.
A csoport hatását mutatják szürrealista verseskötetei („Sok éjszaka” – Mnoho nocí, 1928, „Csendélet kuvikkal, herbáriummal és kockákkal” – Zátiší s kulichem, herbářem a kostkami, 1929, „Mezopotámia”, 1930) és utolsó prózai művei („A borbély” – Lazebník, 1929, „Játék igaziból” – Hra doopravdy, 1933).