Dyk, Viktor: Eltévedt kislány éneke (Píseň zbloudilého děvčete Magyar nyelven)

Výkladní skříň je bohata,
vše ze stříbra a ze zlata.
Vše se v ní blýská, až se hlava točí.
Politujte mojich smutných očí!

A kout ten zvlášť, kout přesladký:
šat pro princezny z pohádky.
Tak jemné prádlo, že je mít je hřích.
Politujte smutných očí mých!

A okna září veškera.
Vše pýcha je a nádhera,
vše radost je a veselí a smích.
Politujte smutných očí mých!

A oživenou ulicí
jde matka, děti hladící.
A květy, květy, kam to dítě vkročí.
Politujte mojich smutných očí.

Gazdag ablak a kirakat,
arany meg ezüst hivogat.
A lámpák kábítanak mert remegnek,
Könyörület bánatos szememnek!

Az a ruha de csábító:
Mesekirálylánynak való.
Ily finomat felvenni bűn lehet.
Bús szememnek könyörületet!

Fénylenek szerte ablakok,
Csupa káprázó, szép dolog,
csupa öröm, minden nevet.
Bús szememnek könyörületet!

Az utca él, nyüzsög, pezseg,
mama kényeztet gyereket.
És virág, hová csak lép az a gyermek.
Könyörület bánatos szememnek!
   
   
   
(A vers szabályosan jambikus, de a refrénszerű negyedik sorok szabályosan trochaikusak. Ritka az ilyen jelenség. Adynak vannak olyan szabályosan jambikus versei — tehát nem csak egy —, amelyekben minden strófa következetesen felmutat egy és csak egy trochaikus sort.)