Brambach, Rainer: Abban az időben (In jener Zeit Magyar nyelven)

In jener Zeit, von der ich dir erzähle,

war ich ein Erdarbeiter, aß mein Brot am Zaun,

trug gobes Hemd, Manchesterhose, Garibaldihut

und schneuzte meine Nase mit der bloßen Hand.

Es regnete im März, verdrossen

hob ich die Erde aus und stand

im Graben im August, Gesicht nach unten,

lautlose Staubgewitter über mir.

Wohl acht Etagen tiefer als der Maulwurf

schlug ich mit Wucht die Hacke in den Kies.

Im Stein glomm kaltes Feuer, Funken fuhren

gegen die Holzverschalung hin.

Der Schnee lag auf dem Erdwall dann beim Kabelziehen

Dezember und ein Himmel aus Zement.

Da half nur noch die selbstgedrehte Zigarette,

der Burrus bleu, der ledern roch.

Abban az időben, melyről néked mesélek,

földmunkás voltam, akol mellett ettem kenyerem,

durva ingben, Manchester-nadrágban, Garibaldi-kalapban,

és puszta kézzel fújtam ki az orrom.

Márciusban esett, bosszankodva

hánytam ki az árokból a földet

augusztusban, lehajtott arccal,

hangtalan porvihar fölöttem.

Jó nyolc emelettel mélyebben mint a vakondok,

belevágtam a kavicsba kapámat.

Hideg tűz izzott a kőben, szálltak a szikrák

a deszkaburkolat felé.

Aztán hó borította a gátat, mikor a kábelt húztam,

december - cementből volt az ég,

már csak a magam sodorta cigaretta segített,

a Burrus bleu, mely bőrszagot ontott.