Eichendorff, Joseph von: Vágyakozás (Sehnsucht Magyar nyelven)

Es schienen so golden die Sterne,

Am Fenster ich einsam stand

Und hörte aus weiter Ferne

Ein Posthorn im stillen Land.

Das Herz mir im Leib entbrennte,

Da hab ich mir heimlich gedacht:

Ach, wer da mitreisen könnte

In der prächtigen Sommernacht!

Zwei junge Gesellen gingen

Vorüber am Bergeshang,

Ich hörte im Wandern sie singen

Die stille Gegend entlang:

Von schwindelnden Felsenschlüften,

Wo die Wälder rauschen so sacht,

Von Quellen, die von den Klüften

Sich stürzen in die Waldesnacht.

Sie sangen von Marmorbildern,

Von Gärten, die überm Gestein

In dämmernden Lauben verwildern,

Palästen im Mondenschein,

Wo die Mädchen am Fenster lauschen,

Wann der Lauten Klang erwacht

Und die Brunnen verschlafen rauschen

In der prächtigen Sommernacht. –

Mint arany, ragyogtak a csillagok,

ahogy ott, az ablaknál álltam

és a messzi távolban vijjogott

egy postakürt az éjszakában.

Belül a szívem lángra lobbant,

ó jaj, ha én is vele mehetnék:

Egy titkos gondolat szétroppant,

egy éjszaka otthon lehetnék.

Két fiatal mesterlegény ment

ott a hegyoldalon keresztül,

hallgattam dalukat odafent,

hogy a csendes tájon felzendült:

Szédületes hegyi patakok,

ahol csendesen zúg az erdő,

hol sziklákból a zuhatagok

oly nagy zajgással törnek elő.

A márványképekről dalolnak,

kertekről a kőzetek felett,

hol a lugasok burjánzanak

's a paloták holdfénybe vesznek.

Hol a lányok az ablakokban

mindig a szép dalokat várják,

a kutak álmodozva susognak,

látva e csodálatos éjszakát.