Fleming, Paul: Doct. Med. Paul Fleming úr sírfelirata (Herrn Pauli Flemingi der Med. Doct. Grabschrifft / so er ihm selbst gemacht Magyar nyelven)

in Hamburg / den xxiix. Tag deß Mertzens m.dc. xl

auff seinem Todtbette drey Tage vor seinem seel: Absterben.

Ich war an Kunst / und Gut / und Stande groß und reich.

Deß Glückes lieber Sohn. Von Eltern guter Ehren.

Frey; Meine. Kunte mich aus meinen Mitteln nehren.

Mein Schall floh überweit. Kein Landsmann sang mir gleich.

Von reisen hochgepreist; für keiner Mühe bleich.

Jung / wachsam / unbesorgt. Man wird mich nennen hören /

Biß daß die letzte Glut diß alles wird verstören.

Diß / Deütsche Klarien / diß gantze danck' ich Euch.

Verzeiht mir/ bin ichs werth / Gott / Vater / Liebste / Freunde.

Ich sag' Euch gute Nacht / und trette willig ab.

Sonst alles ist gethan / biß an das schwartze Grab.

Was frey dem Tode steht / das thu er seinem Feinde.

Was bin ich viel besorgt / den Othem auffzugeben?

An mir ist minder nichts / das lebet / als mein Leben.

úgy, ahogy ő magának megcsinálta

Hamburgban

Művészet, rang vagyon bőviben voltam én,

szerencsefi, akit tisztes szülők neveltek,

szabad, magam ura, a másé sose kellett,

s így itt más nem dalolt — szavam szállt könnyedén.

Nagyhírű utazó és dologra serény,

ifju, éber, vidám, tudom, így emlegetnek,

míg a végső tüzek itt mindent szétveretnek,

ezt, német Kláriák, néktek köszönöm én.

Bocsáss meg, Istenem s Apám, Kedves, barátok,

jóéjt mondok, s megyek máris, önkéntesen,

nincs hátra semmi más, csak a sötét verem.

Mit tehet a halál, csak ellenének árthat!

Mért aggódjam, talán lelkem kifúni félek?

Semmi nem oly silány, mi él, mint az, hogy élek.