Hesse, Hermann: Csábító (Verführer Magyar nyelven)

Gewartet habe ich vor vielen Türen,
In manches Mädchenohr mein Lied gesungen,
Viel schöne Frauen sucht ich zu verführen,
Bei der und jener ist es mir gelungen.
Und immer, wenn ein Mund sich mir ergab,
Und immer, wenn die Gier Erfüllung fand,
Sank eine selige Phantasie ins Grab,
Hielt ich nur Fleisch in der enttäuschten Hand.
Der Kuß, um den ich innigst mich bemühte,
Die Nacht, um die ich lang voll Glut geworben,
Ward endlich mein — und war gebrochene Blüte,
Der Duft war hin, das Beste war verdorben.
Von manchem Lager stand ich auf voll Leid,
Und jede Sättigung ward Überdruß;
Ich sehnte glühend fort mich vom Genuß
Nach Traum, nach Sehnsucht und nach Einsamkeit.
O Fluch, daß kein Besitz mich kann beglücken,
Daß jede Wirklichkeit den Traum vernichtet,
Den ich von ihr im Werben mir gedichtet
Und der so selig klang, so voll Entzücken!
Nach neuen Blumen zögernd greift die Hand,
Zu neuer Werbung stimm ich mein Gedicht ...
Wehr dich, du schöne Frau, straff dein Gewand!
Entzücke, quäle — doch erhör mich nicht!

Én már rengeteg ajtó előtt vártam
és több lánynak a fülébe daloltam,
sok szépasszonyt elcsábítani szántam
és volt akinél sikert is akartam.
 
És mindig, ha egy ajak engedett
és mindig, ha a vágy beteljesedett,
egy szent képzelet a sírba esett, csak
husdarabot fogtak a csalódott kezek.
 
A csók, amiért a lelkem is megnyitom
az éjszaka, égő tüzzel udvarolva,
végre enyém, 's egy tört virág szirom
illata elszállt, a legjobbat elrontva.
 
Sok helyen nagy volt a csalódottság
és megunt már minden kielégülés;
hatalmas lánggal ég a teljesülés
az álom, a vágy és a magányosság.
 
Ó átok, semmi érték sem boldogít,
a valóság megsemmisít álmokat,
s a róla leírt költői sorokat,
csodaszép hangon, mi megrészegít.
 
Friss virágért tétován nyúl a kéz
új udvarlásra hangolom versem...
védd, húzd ki magad, tested megigéz!
bájolj, kínozz, de ne engedj nekem!