Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Viertel, Berthold: A pokolban (In der Hölle Magyar nyelven)

Viertel, Berthold portréja
Franyó Zoltán portréja

Vissza a fordító lapjára

In der Hölle (Német)

Auch in der Hölle sorgt sich meine Seele
Und siecht dahin, als war' es noch die Welt.
Nähert sich dann der unerwünschte Frager:
»Was hast du, als du lebtest, denn getan?«
So sage ich recht kleinlaut: »Ach, ich schrieb.« -
»Und wozu schriebst du?« fragt sodann der Plager.
»Ich wollte nur - die Wunde offen halten.« -
»Die Wunde?« - »Ja, damit sie sich nicht schließe.
Denn das war meine Angst von Kindheit auf.
Ich wollte, was so weh tat, nicht vergessen.
Was jetzt mich ängstigt, ist, daß es verblaßt,
Das lebensnahe Bild, die Herzensplage.« -
»Sie schwindet dir?« - »Sie scheint nicht mehr so nah.
Ich habe Mühe, treu sie zu verspüren.
Mich kümmert's nicht mehr so, ach, das vernarbt!
Das juckt nur noch, und juckt auch bald nicht mehr.
Was ehmals war, hat immer weniger Sinn,
Was ich erfuhr, bald keinerlei Belang,
Sogar das ewige Unrecht, es versiegt,
Hoffnung scheint nur ein sinnloser Ballast,
Der tiefste Wunsch wird langsam lächerlich,
Was stets mich rührte, will sich nicht mehr rühren,
Und Eifer wäre wirklich fehl am Ort -« -
»Das eben«, sagt der Prüfer, »ist die Hölle.«



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gabrieleweis.de

A pokolban (Magyar)

A pokolban is gond gyötri a lelkem,
s úgy sorvad, mintha még e földön volna.
Ha jön a kínos kérdező és faggat:
„No mondd, mit tettél életed során?"
Halkan, szerényen felelem: „Csak írtam".
„ És miért írtál?" - kérdi újra kínzóm.
„Akartam, hogy sebem nyitott maradjon."
„Sebed?" - „Igen, nehogy hamar beforrjon.
Mert ettől féltem gyermekkorom óta.
Nem akartam, mi úgy fájt, elfeledni,
és ami most is aggaszt: hogy fakul
az életszerű kép, ez gyötri szívem."
„Tán múlni kezd?" - „Már távolodik tőlem.
De terhemre van, hogy még most is érzem.
Már nem is igen fáj, talán beheged.
Csak viszket, viszket még de nem sokáig.
Mi hajdan volt: ma szinte esztelenség,
amit átéltem: immár semmi haszna,
még az örök jogtalanság is elhal,
a remény mint haszontalan teher nyom,
a legmélyebb vágy lassan nevetség lesz,
már meg sem ráz, ami folyton hatott rám,
s a buzgalom sem volna már helyén."
„Lásd - mondta vallatóm, épp ez a poklod."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. Z.

minimap