Werfel, Franz: Forradalmi dal (Revolutions-Aufruf Magyar nyelven)

Komm Sintflut der Seele, Schmerz, endloser Strahl!

Zertrümmre die Pfähle, den Damm und das Tal!

Brich aus Eisenkehle! Drölme du Stimme von Stahl!

Blödes Verschweinen! Behaglicher Sinn,

Geh mir mit deinem toten Ich bin!

Ach nur das Weinen reißt uns zum Reinen hin.

Laß nur die Mächte treten den Nacken dir.

Stemmt auch das Schlechte zahllose Zacken dir.

Sieh das Gerechte, feurig fährt aus den Schlacken dir.

Wachsend erkenne das Vermaledeit!

Brüllend verbrenne im Wasser und Feuer-Leid!

Renne renne renne gegen die alte, die elende Zeit!

Jöjj, lélek özönvize, kín, te örök sugár!

Cölöpöstül a gátat, a völgyet rontsd le már!

Zúgj vastorokbul! Acélnak zengzete, szállj!

Buta aljasodás! Kényelmes értelem!

Holt „Én vagyok"-oddal hagyj békét nekem!

Csak a könny ragad el tisztulni fényesen.

Nyakadra a hatalom hadd lépjen itt,

s ha feléd mered is a rossz ezer éle itt,

az igazság, lásd, a salakból kél fel itt.

Nőttödben értsd, itt átok éje van!

Ordítva égj a víz s tűz kínjaiban!

A siralmas, a régi idő ellen rohanj, rohanj, rohanj!