Adams, Sarah F.: Hadd menjek, Istenem, mindig feléd (Nearer, My God, to Thee Magyar nyelven)

Nearer, my God, to Thee, nearer to Thee!
E'en though it be a cross that raiseth me;
Still all my song shall be nearer, my God, to Thee,
Nearer, my God, to Thee, nearer to Thee!

Though like the wanderer, the sun gone down,
Darkness be over me, my rest a stone;
Yet in my dreams I'd be nearer, my God, to Thee,
Nearer, my God, to Thee, nearer to Thee!

There let the way appear steps unto heav'n;
All that Thou sendest me in mercy giv'n;
Angels to beckon me nearer, my God, to Thee,
Nearer, my God, to Thee, nearer to Thee!

Then with my waking thoughts bright with Thy praise,
Out of my stony griefs Bethel I'll raise;
So by my woes to be nearer, my God, to Thee,
Nearer, my God, to Thee, nearer to Thee!

Or if on joyful wing, cleaving the sky,
Sun, moon, and stars forgot, upwards I fly,
Still all my song shall be, nearer, my God, to Thee,
Nearer, my God, to Thee, nearer to Thee!

Hadd menjek, Istenem,
Mindig feléd,
Fájdalmak útjain
Mindig feléd.
Ó, sok keresztje van,
De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram,
Mindig feléd.

Ha este száll reám,
S csöndes helyen
Álomra hajtanám
Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon
Szállok feléd.

Szívemtől trónodig
Mily szent csoda!
Mennyei grádicsok
Fényes sora.
A szent angyalsereg
Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd megyek
Én is feléd!

Álomlátás után
Hajnal, ha kél,
Kínos kővánkosom
Megáldom én.
Templommá szentelem,
Hogy fájdalmas szívem
Uram, hozzád vigyem,
Mindig feléd!

Csillagvilágokat
Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is
Hazatalál.
Hozzád, ha eljutok,
Lábadhoz roskadok:
Ottan megnyughatok
Örökre én.