Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bukowski, Charles: néha könnyebb valaki mást megölni (sometimes it’s easier to kill somebody else Magyar nyelven)

Bukowski, Charles portréja

Vissza a fordító lapjára

sometimes it’s easier to kill somebody else (Angol)

I was never a very good suicide, I gave it a go now and
then but something always seemed to go
wrong:
the time I was living on Kingsley Drive and working for
the post office I decided to have another go
at it:
I swigged down a 6-pack and then prepared the
place,
I was living on the 3rd floor of an apartment house and
it was a fine sunny afternoon
and as an old suicide-pro I knew what to do:
I taped the cracks around the door, jammed newspapers
under the door, closed all the windows, turned on the
oven and all the jets on the stove and also started up the
gas heater.
I found the last beer in the refrigerator, cracked it, went
to bed, sat up against the pillow and worked at the
beer, finished it, then I
stretched out, flat on my back, closed my
eyes.
the hissing sound of the unlit gas was not un-
pleasant; waiting there I had no regrets at leaving, although
I did consider that death might be worse than life, outside
of that there wasn’t much thought; the main one
being:
this is very strange, there is no
fear.
 
I listened to the hissing and then I passed into another
area: I could still hear the hissing but all about me,
mostly inside of my head, my brain, my skull, whatever, was
this dark steady
blackness; it was a very non-threatening
blackness…
then that
left
and there was
nothing; I have no idea how long that
lasted
but
at once! I jack-knifed, sat up in the
bed: a steel band was fastened around my head
just above the eyes
the steel ring ran around my head
squeezing
squeezing
hard.
 
I reached up and tried to pull the ring
away, then I started laughing. I got up
still laughing
opened the windows
stopped laughing
shut off the jets
the stove
everything, sat back down upon the
edge of the bed, had the worst headache
of my life
and then
at once
it vanished
just an easy pumping at the
temples.
 
so, I sat and thought, maybe I’m
now brain-damaged, well, that’s
all right.
 
I decided upon a couple of 6-
packs.
being clothed, all I had to do was
put on my
shoes
which I did, pulled the tape and
newspapers from the door, walked
out and down the street to the
liquor store…
 
when I got back and was fitting my key
into the door
the old lady across the way opened her
door and asked, “listen, do you smell
gas?”
 
“gas? no I don’t smell any
gas.”
 
I went inside and opened a beer, sat on
the couch and let the good cool juices
run down my throat, then I noticed an
old cigar in the ashtray, I stuck it
into my mouth, picked up the lighter and
flicked it…
 
there was an explosion, it made this small
BANG! and there was a round flame
in front of my face, it was intensely hot,
a vigorous circle of
red
almost the size of a child’s
balloon, then it
vanished.
 
I smelled burning hair and my face was
indecently hot, I picked up the can of beer
went to the bathroom and looked into the
mirror: my eyelids had been burned almost
completely off–a few twists of ravished
hair
remained and
I had no eyelashes at all
and my nose was not so red as
purple
and one strand of twisted burnt hair
from my head was dangling into my
face
 
and then I started laughing
again.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://abukowskiaday-blog.tumblr.com

néha könnyebb valaki mást megölni (Magyar)

soha nem sikerült öngyilkosságot elkövetnem , egy
párszor
megpróbáltam, de mindig volt valami, ami nem
stimmelt:
amikor a Kingsley Drive-on laktam, és a postán
dolgoztam, úgy döntöttem, újra megpróbálom:
lenyeltem hat doboz sört, és előkészítettem a
helyet,
egy bérház harmadik emeletén laktam
szép napsütéses délután volt
és mint gyakorlott öngyilkosjelölt, tudtam, mit kell
tenni:
leragasztottam az ajtón lévő réseket, az ajtó alá
újságpapírt gyömöszöltem, becsuktam az összes
ablakot, bekapcsoltam a sütőt,
megnyitottam a gáztűzhely összes gombját és
bekapcsoltam a
gázfűtést is.
találtam még egy sört a hűtőben, kinyitottam,
befeküdtem az ágyba, nekidőltem a párnának,
megittam a sört, aztán
végignyúltam az ágyon, a hátamon fekve, és
becsuktam
a szemem.
a gáz sziszegő hangja nem volt
kellemetlen; miközben ott vártam, nem bántam,
hogy el kell mennem, bár
eszembe jutott, hogy a halál talán rosszabb, mint az
élet, de ezenkívül
nem nagyon gondoltam másra; már csak
arra:
milyen furcsa, nincs bennem
félelem.
 
a hallgattam a sziszegést, aztán egy más állapotba
kerültem:
még hallottam a sziszegést, de körülöttem,
főként a fejemben, az agyamban, a koponyámban,
vagy ott valahol, mindegy,
mindent kitöltő
feketeség volt, de egyáltalán nem rémisztő
feketeség...
aztán
ez eltűnt
és nem volt helyette
semmi; nem tudom, ez mennyi ideig
tartott
de
hirtelen felültem
az ágyban: egy acélpánt volt a fejemen
a szemem fölött
és erősen
szorította
szorította
az a gyűrű
a fejemet.
 
megpróbáltam leszedni a fejemről a pántot,
aztán nevetni kezdtem. Felkeltem,
még mindig nevettem
kinyitottam az ablakokat.
abbahagytam a nevetést
lekapcsoltam
a sütőt
és az összes többit, leültem
az ágy szélére, olyan fejfájásom volt
mint még életemben soha
aztán
hirtelen
elmúlt
csak egyk is lüktetés maradt
a halántékomban.
 
ültem, és arra gondoltam, lehet
hogy agykárosodott lettem, de
úgy voltam vele: mindegy. 
 
úgy döntöttem, veszek pár karton
sört.
minhogy fel voltam öltözve, csak
cipőt
kellett húznom,
fel is vettem, aztán leszedtem a ragasztót az
ajtóról, kiszedtem alóla az újságpapírt,
kimentem az utcára, és elmentem
az italboltba...
 
amikor visszaértem, és tettem bele a kulcsot
a zárba
a szemben lakó idős hölgy kinyitotta az
ajtót, és azt kérdezte: „nem érez gázszagot?”
 
„gázszagot? nem, nem érzek
gázszagot.”
 
bementem, kinyitottam egy sört, leültem
a kanapéra, és ráengedtem a jó hideg nedűt
a torkomra, aztán megláttam egy régi szivart
a hamutálban, a számba vettem, fogtam az öngyújtót
és meggyújtottam...
 
aztán kis durranást lehetett
hallani, és az arcom előtt
egy nagy lángcsóva lobbant fel
iszonyú forró volt
élénkpiros
és majdnem akkora, mint egy
gyerek lufija, aztán
eltűnt
 
égett haj szagát éreztem, az arcom
kellemetlenül forró volt, megfogtam a doboz sört,
bementem a fürdőszobába, és belenéztem a
tükörbe: a szempillám szinte teljesen
leégett - csak néhány tincs megbecstelenített
haj
maradt
és szemöldök egy szál se
az orrom pedig nem is piros volt, hanem inkább
lila
egy csoffadt, megégett tincs pedig a fejemről az
arcomba
lógott
 
és aztán megint nevetni
kezdtem. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.litera.hu

minimap