The Informant (Angol)
Underneath the photograph Of the old woman at her kitchen table With a window beyond (fuchsias, a henhouse, the sea) Are entered: her name and age, her late husband's occupation (A gauger), her birthplace, not here But in another parish, near the main road. She is sitting with tea at her elbow And her own fairy-cakes, baked that morning For the young man who listens now to the tape Of her voice changing, telling the story, And hears himself asking, Did you ever see it yourself? Once, I saw it.
Can you describe it? But the sound Takes off like a jet engine, the machine Gone haywire, a tearing, an electric Tempest. Then a stitch of silence. Something has been lost, the voice resumes Quietly now, 'The locks Forced upward, a shirt of air Pulled over the head. The face bent And the eyes winced, like craning To look in the core of a furnace. The man unravelled Back to a snag, a dark thread.'
Then what happens? The person disappears. For a time he stays close by and speaks In a child's voice. He is not seen, and You must leave food out for him, and be careful Where you throw water after you wash your feet.
And then he is gone? He's gone, after a while.
You find this more strange than the yearly miracle Of the loaf turning into a child? Well, that's natural, she says, 1 often baked the bread for that myself. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | https://books.google.hu/books |
|
A történet elmondása (Magyar)
Az öregasszony fényképe alatt
Egy konyhaasztalnál mögötte
Ablak látszik (fuksziák, csirkeól és a tenger),
Fölírva neve, kora, az elhunyt férj foglalkozása
(Adótisztviselő volt): születési helye, nem itt,
Egy másik parókián jegyezték. A főúthoz közel.
Teáscsészét tart a kezében
Az asztalon saját sütésű piskótatorta, aznap reggel
Készítette a fiatalembernek, aki most hallgatja, hogy
Változik el a hangja a szalagon, a történethez érve.
És hallja saját hangját, ahogy megkérdezi:
- És maga látta valaha?
Igen, láttam egyszer.
- Le tudná írni? De a hang
Most eltűnik a lökhajtásos gépet
Idéző növekvő harsogásban,
Majd megszakad, csönd.
Valami elveszett, de a hang
Nyugodtan újrakezdi:
„A haja mintha
Égnek állna, egy légáram süvít
A fej fölött. Az arc meggyűrődik
És a szem úgy összeszűkül, mintha
Izzó kohóba nézne.
Az ember teste felbomlik,
Egyetlen sötét fonallá vékonyul.”
- Utána mi lesz?
Az ember eltűnik.
Kicsit még a közelben időz gyerekhangon
beszél. De láthatatlan. Ide kell
Tenni neki ételt és arra is vigyázni kelt
Nehogy a nyakába loccsantsa a lábvizet.
- És akkor eltűnik?
El, egy idő múlva.
És ezt furcsábbnak találja, mint az évente
Ismétlődő csodát, hogy gyerek lesz a cipóból?
Hát az természetes, mondja.
Magam is gyakran sütök kenyeret.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | G. Gy. |
|