Cowper, William: Csalogány és a jánosbogár (Nightingale and the glow-worm in Hungarian)

A nightingale, that all day long

Had cheered the village with his song,

Nor yet at eve his note suspended,

Nor yet when eventide was ended,

Began to feel, as well he might,

The keen demands of appetite;

When, looking eagerly around,

He spied far off, upon the ground,

A something shining in the dark,

And knew the glow-worm by his spark;

So, stooping down from hawthorn top,

He thought to put him in his crop.

The worm, aware of his intent,

Harangued him thus, right eloquent:

“Did you admire my lamp,” quoth he,

“As much as I your minstrelsy,

You would abhor to do me wrong,

As much as I to spoil your song;

For ’twas the self-same power divine,

Taught you to sing and me to shine;

That you with music, I with light,

Might beautify and cheer the night.”

The songster heard his short oration,

And warbling out his approbation,

Released him, as my story tells,

And found a supper somewhere else.

Egy csalogány folyton zengett, 

S falu népe örvendezett,

Dalát fújta két nap, s jött este,

Meddig bírja, mindenki leste.

Érezte, mert gyomra korgott,

Éhségét, mi neki rontott,

És hogy mohón körülnézett,

A földön valami fénylett,

Csalogány sötétben is lát,

S ismerte a jánosbogárt,

A bokorról földre szállt,

Hogy bekapja a vacsorát,

Bogár látta a szándékát,

Eresztett cseles mondókát:

„Te csodáltad fényes lámpám,

Én meg az éneked komám,

Ha te bennem kárt nem tennél,

Dalod ép szájjal tovább él,

Minket az Isten alkotott,

Zengni, ragyogni tanított,

Dallal szépíted fény honát,

Én ragyogással az éjszakát.”

Madár mindettől meghatódva,

Helyeslést kiált megnyugogva,

Nem bántva mesém bogarát,

Keresett máshol vacsorát.