Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Erdrich, Louise: Ott aludtam, ahol a fekete tölgyek járnak (I Was Sleeping Where the Black Oaks Move Magyar nyelven)

Erdrich, Louise portréja

I Was Sleeping Where the Black Oaks Move (Angol)

We watched from the house
as the river grew, helpless
and terrible in its unfamiliar body.  
Wrestling everything into it,
the water wrapped around trees
until their life-hold was broken.
They went down, one by one,
and the river dragged off their covering.
 
Nests of the herons, roots washed to bones,  
snags of soaked bark on the shoreline:  
a whole forest pulled through the teeth  
of the spillway. Trees surfacing
singly, where the river poured off
into arteries for fields below the reservation.
 
When at last it was over, the long removal,  
they had all become the same dry wood.  
We walked among them, the branches  
whitening in the raw sun.
Above us drifted herons,
alone, hoarse-voiced, broken,
settling their beaks among the hollows.
Grandpa said, These are the ghosts of the tree people  
moving among us, unable to take their rest.
 
Sometimes now, we dream our way back to the heron dance.  
Their long wings are bending the air  
into circles through which they fall.  
They rise again in shifting wheels.  
How long must we live in the broken figures  
their necks make, narrowing the sky.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Ott aludtam, ahol a fekete tölgyek járnak (Magyar)

A házból néztük,
ahogy idegenné vált testében duzzadt
a kétségbeesett és iszonyú folyó.
Mindent önmagába gyűrt,
a víz addig körözött a fák körül
amíg el nem tört életük támasza.
Egyenként merültek el,
a folyó lehúzta lombjaik.
 
Gémek fészkei, gyökerek elmosva csontig,
ázott kéreg-csonkok a parton:
egy egész erdő vonszolódott át
fogai között. Egyenként buknak fel a fák,
ott, ahol a folyó erekre szakad
rezervátum alatti réteken.
 
Amikor végre vége lett a hosszú költöztetésnek
minden fa egyforma száraz fává változott.
Sétáltunk közöttük, a nyers napon
kifehérednek az ágak.
Fölöttünk magányosan sodródó,
rekedt hangú, csapzott gémek
rendezgetik csőreiket az üregek között.
Nagyapa mondta, hogy: Ezek a fanép szellemei,
ők járnak fölöttünk, nem lelnek nyugalmat.
 
Mostanában néha visszaálmodjuk magunkat a gémek táncához.
Hosszú szárnyaik körré hajlítják a levegőt,
körökké, amelyeken átzuhannak.
Eltolódó körökben emelkednek újra fel.
Ó, meddig kell élnünk a nyakuk alkotta
megtört, ég-keskenyítő alakban...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.litera.hu

minimap