Kilmer, Joyce: Háborús karácsony (Wartime Christmas Magyar nyelven)

Led by a star, a golden star,
The youngest star, an olden star,
Here the kings and the shepherds are,
Akneeling on the ground.
What did they come to the inn to see?
God in the Highest, and this is He,
A baby asleep on His mother’s knee
And with her kisses crowned.

Now is the earth a dreary place,
A troubled place, a weary place.
Peace has hidden her lovely face
And turned in tears away.
Yet the sun, through the war-cloud, sees
Babies asleep on their mother’s knees.
While there are love and home—and these—
There shall be Christmas Day.

Csillag hozta, arany csillag,
mai csillag, régi csillag,
királyinkat, pásztorinkat,
várnak térden állva.
Vajh, mit látni jöttek erre,
nagy ég urát szállni földre,
gyermek, anyja ölén fekve,
csókból koronája.

Mostanra e hely: elnyűtt föld,
gond verte föld, kimerült föld.
A béke mi rég tündökölt
félrenéz, könnyfátylon.
Harc ködén, ha áttűz a nap,
látja gyermekek alszanak
anyjuk karján, s míg így marad,
mindig lesz karácsony.