Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Murray, Les A.: Országút a fűrésztelepeken át (Driving Through Sawmill Towns Magyar nyelven)

Murray, Les A. portréja

Driving Through Sawmill Towns (Angol)

1
In the high cool country,
having come from the clouds,
down a tilting road
into into a distant valley,
you drive without haste. Your windscreen parts the forest,
swaying and glancing, and jammed midday brilliance
crouches in clearings...
then you come across them,
the sawmill towns, bare hamlets built of boards
with perhaps a store,
perhaps a bridge beyond
and a little sidelong creek alive with pebbles.

2
The mills are roofed with iron, have no walls:
you look straight in as you pass, see lithe men working,
the swerve of a winch,
dim dazzling blades advancing
through a trolley-borne trunk
tin it sags apart
in a manifold sprawl of weatherboards and battens.

The men watch you pass:
when you stop your car and ask them for directions,
tall youths look away -
it is the older men who
come out in blue singlets and talk softly to you.

Beside each mill, smoke trickles out of mounds
of ash and sawdust.

3
You glide on through town,
your mudguards damp with cloud.
The houses there wear verandahs out of shyness,
all day in calendared kitchens, women listen
for cars on the road,
lost children in the bush,
a cry from the mill, a footstep -
nothing happens.

The half-heard radio sings
its song of sidewalks

Sometimes a woman, sweeping her front step,
or a plain young wife at a tankstand fetching water
in a metal bucket will turn round and gaze
at the mountains in wonderment,
looking for a city.

4
Evenings are very quiet. All around
the forest is there.
As night comes down, the houses watch each other:
a light going out in a window here has meaning.

You speed away through the upland,
glare through towns
and are gone in the forest, glowing on far hills.

On summer nights
ground-crickets sing and pause.
In the dark of winter, tin roofs sough with rain,
downpipes chafe in the wind, agog with water.
Men sit after tea
by the stove while their wives talk, rolling a dead match
between their fingers,
thinking of the future.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetrylibrary.edu.au

Országút a fűrésztelepeken át (Magyar)

1.
A hűvös felvidéken,
lefelé a felhők közül
a meredek úton
egy távoli völgy felé
autózol kényelmesen. Szélvédőd kettészeli az erdőt,
villog és hullámzik a táj, majd összepréselt déli
ragyogás guggol a tisztásokon...
Azután eléred a fűrészmalmokat,
s körülöttük a deszkából tákolt kopár falvakat,
talán egy bolt,
azontúl talán egy híd
és mellette kavicsok közt csordogáló kis patak.

2.
A malmok teteje vasból van és nincs faluk:
benézhetsz, ha mellettük elhaladsz, meglátod
a bent dolgozó karcsú férfiakat, az elforduló kurblit,
a tompán villogó pengéket, amint belevájnak
az odavontatott fatörzsbe,
míg az szét nem hullik
s egy rakás léc és palánk nem lesz belőle.

A férfiak is néznek téged:
amikor lefékezel és útbaigazítást kérsz,
a magas ifjak félrenéznek;
az idősebbek jönnek ki
kék trikójukban és válaszolnak halkan.

Minden malom mellett hamu- és fűrészporhalmokból
szivárog a füst.

3.
Továbbhajtasz, át a telepen,
sárhányód felhőktől nedves.
A házak itt szemérmesen verandák mögé bújnak,
kalendáriumos falú konyhákban az asszonyok
egész nap figyelnek az autók hangjára az útról,
elveszett gyerekek sírására a bozótból,
egy kiáltásra a malomból, lépések zajára -
de semmi sem történik.

A járdán alig hallhatóan dal
szól a rádióból

Néha egy asszony lépcsőt seper,
vagy egy fakó ifjú feleség vizet visz
fém vödörben, majd megfordul és tekintete
a hegyekre csodálkozik,
a várost kémleli.

4.
Az esték nagyon csendesek. Körös-körül
mindenütt erdő.
Leszáll az éj, a házakban sorra egymásután
világosak az ablakok, az értelmet hirdetik.

Sebesen haladsz a messzi felvidéken át,
telepek fényein keresztül
majd eltűnnek az erdőben, távoli hegyekben izzanak.

Nyáréjente
földi tücskök éneke váltakozik a csenddel.
A téli sötétben bádogtetőkön eső sustorog,
a csatornákat szél cibálja, víztől izgatottan.
A férfiak tea után a kályhánál
ülnek, míg a feleségek csevegnek, ellobbant
gyufát
forgatva ujjaik közt,
a jövőn gondolkodva.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I. & P. T.

minimap