Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Oswald, Alice: Horpadás: vers egy majdnem kiszáradt folyóhoz (Dunt: a poem for a dried up river Magyar nyelven)

Oswald, Alice portréja

Dunt: a poem for a dried up river (Angol)

Very small and damaged and quite dry,
a Roman water nymph made of bone
tries to summon a river out of limestone
 
very eroded faded
her left arm missing and both legs from the knee down
a Roman water nymph made of bone
tries to summon a river out of limestone
 
exhausted        utterly worn down
a Roman water nymph made of bone
being the last known speaker of her language
she tries to summon a river out of limestone
 
little distant sound of dry grass        try again
 
a Roman water nymph made of bone
very endangered now
in a largely unintelligible monotone
she tries to summon a river out of limestone
 
little distant sound as of dry grass     try again
 
exquisite bone figurine with upturned urn
in her passionate self-esteem she smiles looking sideways
she seemingly has no voice but a throat-clearing rustle
as of dry grass                                        try again
 
she tries leaning
pouring pure outwardness out of a grey urn
 
little slithering sounds as of a rabbit man in full night-gear,
who lies so low in the rickety willowherb
that a fox trots out of the woods
and over his back and away              try again
 
she tries leaning
pouring pure outwardness out of a grey urn
little lapping sounds        yes
as of dry grass secretly drinking        try again
 
little lapping sounds    yes
as of dry grass secretly drinking        try again
 
Roman bone figurine
year after year in a sealed glass case
having lost the hearing of her surroundings
she struggles to summon a river out of limestone
 
little shuffling sound as of approaching slippers
 
year after year in a sealed glass case
a Roman water nymph made of bone
she struggles to summon a river out of limestone
 
little shuffling sound as of a nearly dried-up woman
not really moving through the fields
having had the gleam taken out of her
to the point where she resembles twilight        try again
 
little shuffling clicking
she opens the door of the church
little distant sounds of shut-away singing    try again
 
little whispering fidgeting of a shut-away congregation
wondering who to pray to
little patter of eyes closing                                    try again
 
very small and damaged and quite dry
a Roman water nymph made of bone
she pleads she pleads a river out of limestone
 
little hobbling tripping of a nearly dried-up river
not really moving through the fields,
having had the gleam taken out of it
to the point where it resembles twilight.
little grumbling shivering last-ditch attempt at a river
more nettles than water                                        try again
 
very speechless very broken old woman
her left arm missing and both legs from the knee down
she tries to summon a river out of limestone
 
little stoved-in sucked thin
low-burning glint of stones
rough-sleeping and trembling and clinging to its rights
victim of Swindon
puddle midden
slum of over-greened foot-churn and pats
whose crayfish are cheap tool-kits
made of the mud stirred up when a stone's lifted
 
it's a pitiable likeness of clear running
struggling to keep up with what's already gone
the boat the wheel the sluice gate
the two otters larricking along                                     go on
 
and they say oh they say
in the days of better rainfall
it would flood through five valleys
there'd be cows and milking stools
washed over the garden walls
and when it froze you could skate for five miles      yes go on
 
little loose end shorthand unrepresented
beautiful disused route to the sea
fish path with nearly no fish in



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://www.poetryfoundation.org/poems/

Horpadás: vers egy majdnem kiszáradt folyóhoz (Magyar)

Kicsi és törött és egészen száraz –
egy csontból faragott római nimfa
a folyót próbálja előhívni a mészkőből
 
egészen kopott kifakult
a bal karja hiányzik és mindkét lábszára letört
egy csontból faragott római nimfa
a folyót próbálja előhívni a mészkőből
 
kimerülve     végképp elcsigázva
egy csontból faragott római nimfa
nyelvének utolsó ismerője
a folyót próbálja előhívni a mészkőből
 
valahol kiszáradt fű suhog      abba ne hagyd
 
egy csontból faragott római nimfa
erősen veszélyeztetve már
alig érthető kitartással
a folyót próbálja előhívni a mészkőből
 
valahol mintha kiszáradt fű suhogna     abba ne hagyd
 
törékeny figura megbillent kancsóval
oldalra néz és önérzetesen mosolyog
hangja nincs neki csak sercegése van
mintha kiszáradt fű mozogna      abba ne hagyd
 
előrehajol folytatja
önti ki a kancsóból a színtiszta látszatot
 
halk kúszás hangja mintha egy nyúl rejtőzne –
olyan mélyen a roskadó fűben
hogy a fák közül kifutó róka
a hátára lép és eltűnik az éjben      abba ne hagyd
 
előrehajol folytatja
önti ki a kancsóból a színtiszta látszatot
halkan kotyogó hangok
mintha a száraz fű inna titokban      abba ne hagyd
 
halkan kotyogó hangok
mintha a száraz fű inna titokban      abba ne hagyd
 
évek múlnak a lezárt üvegdobozban
és egy törékeny római csontszobor
megfosztva a környező világ zajától
a folyót igyekszik előhívni a mészkőből
 
halk csoszogás hangja mintha közeledne
 
évek múlnak a lezárt üvegdobozban
és egy csontból faragott római nimfa
a folyót igyekszik előhívni a mészkőből
 
halk csoszogás hangja      mintha egy kiszáradt nő
alig járna a széles földeken
a ragyogást már kiszívták belőle
eggyé válik lassan a szürkülettel      abba ne hagyd
 
halk csoszogás egy kattanás
kinyitja a templomajtót
valahol a távolban elzárt ének szól      abba ne hagyd
 
zavart összesúgások egy elzárt gyülekezetben
nem tudják kihez imádkozzanak
szemek halk rebbenése      abba ne hagyd
 
kicsi és törött és egészen száraz
egy csontból faragott római nimfa
könyörögve hívja a folyót a mészkőből
 
lassú botorkálás hangja      egy majdnem
kiszáradt folyó alig halad a széles földeken
a ragyogást már kiszívták belőle
eggyé válik lassan a szürkülettel –
alig morajló hidegleléses végső kísérlet
több csalánnal mint vízzel      abba ne hagyd
 
egy hangtalan tönkrement összeráncolt nő
a bal karja hiányzik és mindkét lábszára letört
a folyót próbálja előhívni a mészkőből
 
behorpadt összeszáradt
elhamvadt visszfénye a köveknek
jogaihoz ragaszkodó vergődő számkivetett –
cserbenhagyott áldozata
pocsolyának sárnak
nyomortanyák köpülő dézsájának
ahol a rákok szerszámait a felkavart iszap
mozdítja meg ha valaki egy követ kiemel
 
félresikerült másolata a széles folyásnak
küzdeni próbál habár sokat veszített
a hajót a kormánykereket a zsilipeket
a két féktelen vidrát      menj tovább
 
azt beszélik igen azt mondják
hogy nagy esők idején
a völgyet elönti az ár
tehenek és fejőszékek
zúdulnak át a kerítéseken
és ha fagy jön előkerülnek a korcsolyák     menj tovább
 
odavetett vázlat színek nélkül
feledésbe merült szép út a tengerhez
halak útja de már halak nélkül



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://tiszatajonline.hu/?p=108263

minimap