Sassoon, Siegfried: Az utóvéd (The Rear-guard Magyar nyelven)

Groping along the tunnel, step by step,

He winked his prying torch with patching glare

From side to side, and sniffed the unwholesome air.

Tins, boxes, bottles, shapes too vague to know,

A mirror smashed, the mattress from a bed;

And he, exploring fifty feet below

The rosy gloom of battle overhead.

Tripping, he grabbed the wall; saw some one lie

Humped at his feet, half-hidden by a rug,

And stooped to give the sleeper's arm a tug.

"I'm looking for headquarters." No reply.

"God blast your neck!" (For days he'd had no sleep.)

"Get up and guide me through this stinking place."

Savage, he kicked a soft, unanswering heap,

And flashed his beam across the livid face

Terribly glaring up, whose eyes yet wore

Agony dying hard ten days before;

And fists of fingers clutched a blackening wound.

Alone he staggered on until he found

Dawn's ghost that filtered down a shafted stair

To the dazed, muttering creatures underground

Who hear the boom of shells in muffled sound.

At last, with sweat of horror in his hair,

He climbed through darkness to the twilight air,

Unloading hell behind him step by step.

Hindenburg Line, April 1917.

Kíváncsi zseblámpával a sötét

alagutat pásztázva, lopva ment,

a baljós levegőt szimatolva lent.

Láda, doboz, üveg vak halmaza,

matrac egy ágyból, tükörtörmelék;

s míg ő a mélyben, ötven lábnyira,

ott fönn a harctér vérbíborban ég.

Ahogy falba fogózva ment, alant

valaki, mint egy rongyba vont köteg

feküdt, ráhajlott, karját rázva meg:

„Hol a főhadiszállás?" Semmi hang.

„Az istenit!" (Több napja nem alhatott.)

„Kelj föl, vezess e bűzből kifele!"

S vadúl a néma kupacba rugott,

fényt villantott s egy ónos arc színe

gyúlt föl irtóztatón. Szembogara

mélyén ott volt tíz nap haláltusa,

üszkös sebet markoltak ujjai.

Vonszolódott tovább egymaga, ki,

a hajnal kísértő fényébe, mely

a kába lényekig a föld, alatt

úgy szállt, mint tompa ágyuk zaja csak.

Haján az iszony verítékivel

ment a homályon át a fénybe fel,

léptenként hagyva poklodat, sötét.

Hindenburg erődítmény, 1917. április