Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Sexton, Anne: Vég, közép, kezdet (End, Middle, Beginning Magyar nyelven)

Sexton, Anne portréja

Vissza a fordító lapjára

End, Middle, Beginning (Angol)

There was an unwanted child.

Aborted by three modern methods

she hung on to the womb,

hooked onto I

building her house into it

and it was to no avail,

to black her out.

 

At her birth

she did not cry,

spanked indeed,

but did not yell--

instead snow fell out of her mouth.

 

As she grew, year by year,

her hair turned like a rose in a vase,

and bled down her face.

Rocks were placed on her to keep

the growing silent,

and though they bruised,

they did not kill,

though kill was tangled into her beginning.

 

They locked her in a football

but she merely curled up

and pretended it was a warm doll's house.

They pushed insects in to bite her off

and she let them crawl into her eyes

pretending they were a puppet show.

 

Later, later,

grown fully, as they say,

they gave her a ring,

and she wore it like a root

ans said to herself,

"To be not loved is the human condition,"

and lay like a stature in her bed.

 

Then once,

by terrible chance,

love took her in his big boat

and she shoveled the ocean

in a scalding joy.

 

Then,

slowly,

love seeped away,

the boat turned into paper

and she knew her fate,

at last.

Turn where you belong,

into a deaf mute

that metal house,

let him drill you into no one.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.americanpoems.com

Vég, közép, kezdet (Magyar)

Volt egy nem kívánt leánygyermek.

Három modern módszerrel elhajtva is

belekapaszkodott az anyaméhbe,

hozzákulcsolódott,

benne ütötte föl lakhelyét;

és mindhiába akarták

kioltani.

 

Nem sírt,

mikor megszületett,

jól ráhúztak pedig,

mégsem visított –

hanem hó hullt ki száján.

 

Amint nőtt, évről évre,

haja olyan lett, mint vázába tett rózsa,

vérzett lefelé az arcán.

Sziklákat helyeztek rá, hogy

nőttében néma maradjon,

s bár a sziklák ütötték-zúzták,

meg nem ölték,

noha az ölés belefonódott kezdetébe.

 

Egy labdába zárták,

ám ő összegömbölyödött,

s kijelentette, jó meleg a babaház.

Bogarakat tettek be hozzá, hadd csípjék, harapják,

ő pedig hagyta, hogy bemásszanak a szemébe,

s kijelentette, bábjáték folyik.

 

Telt-múlt az idő,

s hogy kifejlődött, amint mondani szokás,

egy gyűrűt adtak neki,

és ő úgy hordta, mint valami gyökeret,

és így töprengett:

„Az ember sorsa az, hogy ne szeressék”,

s ágyában szoborként feküdt.

 

Majd egy napon

rettentő szerencse érte,

nagy hajójára vette a szerelem,

és ő perzselő örömben

lapátolta az óceánt.

 

Majd,

szép lassan

elszivárgott a szerelem,

a hajó papírrá változott,

s ő megértette végzetét

valahára.

Ahol helyeden vagy, ott változtasd

süketnémává

azt a fémből emelt házat,

hadd fegyelmezzen senkivé.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ketezer.hu

minimap