Van Doren, Mark: Családiasság (Family Prime Magyar nyelven)

Our golden age was then, when lamp and rug

Were one warm, were globe against the indifferent

Million of cold things a world contains.

None there. A light shone inward, shutting out

All that was not corn yellow and love young.

Like winter bears we moved, our minds, our bodies

Jointed to fit the roundness of a room:

As sluggish, and as graceful, ehether couch

Or table intercepted, or if marbles

Clicked on the floor and hunched us into play.

How long? I do not know. Before, a blank.

And after, all this oldness, them and me,

With the wind slicing in from everywhere,

And figures growing small. I may remember

Only a month of this. Or a God’s hour.

Yet I remember, and my father said

He did: the moment spherical, that age

Fixes and gilds; eternity one evening

Perfect, such as maybe my own sons,

And yours, will know the taste of in their time.

Aranykor volt, mikor egyetlen lámpa, szőnyeg

Védett meleg burokként a világ

Ezer hideg, közömbös dolga ellen.

Kint semmi fény. Befele sütve mindent

Kívülrekeszt, mi még nem hajt magot.

Téli mackókként mozgó testi lényünk

E kerekded szobához idomult:

Lazán, komótosan, ha kerevet

Került elénk, vagy asztal, s koccanó

Golyók mellé ha földre leguggoltunk.

Meddig? Nem tudni, mert előtte űr volt,

Aztán a közös megöregedés,

Míg mindenünnen szél süvít be és

Eltörpülnek az ablakok. Csak egy

Hónap volt ez, vagy egy égadta óra?

Mégis, emlékszem rá s apám szerint

Ő is: gömbölyű volt, aranyidő,

Álltányi esti örökkévalóság,

Oly tökéletes, hogy tán fiaim,

S még a tiéid is megízlelik.