Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Wilde, Oscar: Impressziók (A sziluettek; A Hold repülése) (Impressions (Les Silhouettes; La Fuite de la Lune) Magyar nyelven)

Wilde, Oscar portréja

Impressions (Les Silhouettes; La Fuite de la Lune) (Angol)

Les Silhouettes

The sea is flecked with bars of grey,
The dull dead wind is out of tune,
And like a withered leaf the moon
Is blown across the stormy bay.

Etched clear upon the pallid sand
Lies the black boat: a sailor boy
Clambers aboard in careless joy
With laughing face and gleaming hand.

And overhead the curlews cry,
Where through the dusky upland grass
The young brown-throated reapers pass,
Like silhouettes against the sky.

La Fuite de la Lune

To outer senses there is peace,
A dreamy peace on either hand
Deep silence in the shadowy land,
Deep silence where the shadows cease.

Save for a cry that echoes shrill
From some lone bird disconsolate;
A corncrake calling to its mate;
The answer from the misty hill.

And suddenly the moon withdraws
Her sickle from the lightening skies,
And to her sombre cavern flies,
Wrapped in a veil of yellow gauze.



FeltöltőRácsai Róbert
KiadóWordsworth Poetry Library
Az idézet forrásahttp://www.portablepoetry.com
Könyvoldal (tól–ig)70
Megjelenés ideje

Impressziók (A sziluettek; A Hold repülése) (Magyar)

A sziluettek

A tenger szürkén pettyezett,
Az unott, holt szél sem dalolt,
S mint hervadt levél, száll a hold
A háborgó öböl felett.

Fekszik a fakó homokban
A hajó rajza feketén:
Kismatróz a fedélzetén
Mászik és kacag gondtalan.

Fent pólingok kiabálnak,
Hol homály-mezőn lépkednek
Barna aratólegények,
Akár az égen az árnyak.

A Hold repülése

A kinti létben béke vár,
Álombéke mindenképpen,
Árnyékvilág mély csendjében,
Mély csendben, hol az árny megáll.

Halld a sírást: fülbe tépő,
Egy magányos madár gyásza;
Párját szólítja kiáltva,
A válasz ködös hegyből jő.

Aztán a Hold visszavonul,
Égből sarlóját lerántva,
Elszáll sötét barlangjába,
Arcára sárga fátyol hull.



FeltöltőRácsai Róbert
Az idézet forrásasaját

minimap