Storni, Alfonsina: Nemsokára aludni fogok (Voy a dormir Magyar nyelven)

Dientes de flores, cofia de rocío,
manos de hierbas, tú, nodriza fina,
tenme prestas las sábanas terrosas
y el edredón de musgos escardados.

Voy a dormir, nodriza mía, acuéstame.
Ponme una lámpara a la cabecera;
una constelación; la que te guste;
todas son buenas; bájala un poquito.

Déjame sola: oyes romper los brotes…
te acuna un pie celeste desde arriba
y un pájaro te traza unos compases

para que olvides… Gracias. Ah, un encargo:
si él llama nuevamente por teléfono
le dices que no insista, que he salido…

Harmatgyöngyözö virágszirmokkal

gyógyfüves kezeddel, édes öreg dajkám,

terítsd ki a hűvös földi gyolcsot,

tollpárnáját a fosztott mohának.

Álmos vagyok. Fektess le, én dajkám          

lámpásomat tedd szorosan mellém,

mint egy égi gyertyát. Csillagok kanóca

szememben pislákol. Tompítsd le a fényt.

Hagyj magamra. Bimbót hallasz nyílni,

primulát himbál halk szellőnek lelke

madárka csicsereg édes dalt neked:

hogy feledj… Jól van… És még valamit:

Ha telefonon még egyszer keresne,

mondd neki, már késő… Köszönöm.