Vallejo, César: Fekete kő a fehér kövön (Piedra negra sobre una piedra blanca Magyar nyelven)

Me moriré en París con aguacero,
un día del cual tengo ya el recuerdo.
Me moriré en París —y no me corro—
tal vez un jueves, como es hoy, de otoño.

Jueves será, porque hoy, jueves, que proso
estos versos, los húmeros me he puesto
a la mala y, jamás como hoy, me he vuelto,
con todo mi camino, a verme solo.

César Vallejo ha muerto, le pegaban
todos sin que él les haga nada;
le daban duro con un palo y duro

también con una soga; son testigos
los días jueves y los huesos húmeros,
la soledad, la lluvia, los caminos...

Esős Párizsban ér utol a nemlét
egy napon, melyről bennem él az emlék.
Párizsban ér - s én nem szaladok el, nem -
tán épp egy ilyen nyirkos őszi kedden.

Kedd lesz, mert kedd van, mikor ezt a versem
körmölöm, s fájó kulcscsontom keservét
nyögöm; és bizony sosem éreztem még
utam során a magányt így szivemben.

César Vallejo meghalt, megütötték
mindenek, bár ő nem emelte öklét;
bántották szegényt durva kötelek, meg

suhintó vesszők; őérette vádol
mindenegy kulcscsont, tanúi a keddek,
a magány és az utak meg a zápor…