Rouaud, Jean (1952–) Művek   hu fr

Életrajz

Jean Rouaud (1952) a franciaországi Campbonban, az Alsó-Szajna vidékén született.  Első regénye az 1990-ben megjelent A becsület mezején volt, amellyel rögtön elnyerte a rendkívüli nemzetközi presztízzsel bíró Goncourt-díjat. A regény később pentalógiává bővült, amelynek köteteit majd harminc különböző nyelven adták ki. Regényfolyamának zajos sikere óta mintegy másfél tucat könyvet publikált, többek között regényeket, drámákat és esszéket. Feleségével és lányával jelenleg Montpellier-ben él. Híres műve, A becsület mezején (Lőrinszky Ildikó fordítása, Tóth Krisztina utószavával, L’Harmattan Könyvkiadó) mulatságos börleszk jelenetekkel indul. A vaksi, életveszélyesen vezető nagypapa két lóerős Citroënjébe már csak a legbátrabbak mernek beülni. Egy törékeny, madárcsontú nagynéni a fal felé fordítva bünteti a szentek szobrait, ha kéréseit nem teljesítik. De amikor előbb az apa, majd a nagynéni és a nagypapa is meghal, a család élete végletes fordulatot vesz. Az egykori kisfiúban felszakadnak az emlékek, és kibomlik előttünk egy család sorsa visszafelé, egészen az első világháborús lövészárkokig. Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban. A kortárs francia irodalom egyik jellegzetes irányzata a személyes emlékeket a kollektív emlékezet nagy témáival ötvöző családtörténet. Az elődök között ott szerepel Claude Simon és Georges Perec, de az 1980-as évek óta egyre több szerző nyúl vissza a XIX. századi regény hagyományához, a formai kísérletek helyett a történetmondást, az egyén ön- és helykeresését, a XX-XXI. század fordulójának társadalmi problémáit állítva a középpontba. Ez a jelenség, melynek hátterében bonyolult történelmi, szociológiai és kulturális változások állnak, a populáris és az elit irodalom művelői között egyaránt megfigyelhető. Az általános elbizonytalanodás közepette, mely nemcsak az ideológiákat, utópiákat, egyén és társadalom viszonyát, hanem a regény műfaját is érintette, a regényíró megpróbálja rekonstruálni a saját történetét. A változatos írói eszközökkel megírt művek visszatérő témája az apa-fiú kapcsolat, a nemzedékek közti folytonosság és ellentét. A „fiú” nézőpontját érvényesítik Jean Rouaud, Pierre Bergounioux vagy Charles Juliet regényei. J.M.G. Le Clézio és a libanoni származású Amin Maalouf legfrissebb magyarra fordított műveiben is tetten érhető a szülők múltjának vagy a korokat-kontinenseket összekötő családfa ágainak kutatása. Fontos szerepet játszanak a fikcióba épülő dokumentumok, régi fényképek, levelek. A kollektív emlékezet fekete foltjait próbálja feltárni Patrick Modiano. Külön kategóriába sorolhatóak a fiktív életrajzok, melyek sokszor határműfajt képeznek regény és esszé között (Pierre Michon, Gérard Macé).

(Az oldal szerkesztője: P. T.)