A ma fille Adèle (Francia)
Tout enfant, tu dormais près de moi, rose et fraîche, Comme un petit Jésus assoupi dans sa crèche; Ton pur sommeil était si calme et si charmant Que tu n'entendais pas l'oiseau chanter dans l'ombre; Moi, pensif, j'aspirais toute la douceur sombre Du mystérieux firmament.
Et j'écoutais voler sur ta tête les anges ; Et je te regardais dormir ; et sur tes langes J'effeuillais des jasmins et des oeillets sans bruit; Et je priais, veillant sur tes paupières closes; Et mes yeux se mouillaient de pleurs, songeant aux choses Qui nous attendent dans la nuit.
Un jour mon tour viendra de dormir ; et ma couche, Faite d'ombre, sera si morne et si farouche Que je n'entendrai pas non plus chanter l'oiseau; Et la nuit sera noire; alors, ô ma colombe, Larmes, prière et fleurs, tu rendras à ma tombe Ce que j'ai fait pour ton berceau. Az idézet forrása | http://www.reelyredd.com |
|
Adél lányomnak (Magyar)
Újszülött, aludtál, rózsaszínben, frissen Kis Jézus szunnyadna épp így a bölcsőben; Álmod tiszta, oly nyugodt, s oly varázsos Nem hallottad, madár dalolt a lomb között; Ábrándoztam, a sötét körém költözött, A titkos ég is rád vigyázott.
Hallottam, fejed feletted angyalok szálltak; Gyönyörködtem ahogy alszol; és a pólyádat Zajtalan jázmin- szegfűszirmokkal szórtam tele; Csukott szempillád felett imát mormoltam; Szemeim megteltek könnyel, arról gondolkodtam, Mit hoz nekünk az éj közele.
Eljön a nap, én alszom majd; s vetik ágyamat Oly szomorú oly sötét, árnyas fák alatt, hol nem hallom többé, madárdal nem szól nekem Fekete lesz az éj; síromra ó gerlicém Könnyet, imát, virágot akkor te teszel, ahogy én most a bölcsőd díszítgetem.
Szombathely, 2011 szeptember 22
|