Ady Endre: Őszben a sziget

Fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Láttam ma a szigetnek
S fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Legény-volt őszi szivemnek.
 
Nem vádolok és nem irigylek.
Immár hat évvel,
Hat ősszel megcsatáztunk
S mégiscsak volt egy kis tavasznyi,
Kurta tavasznyi,
Kerülgető boldogságunk.
 
De, óh, mért nem kezdhetjük újra,
Újra és mindig
Regényét a szigetnek?
Fakó gyepét, kínlódó lombját,
Őszi virágát
Szégyenlem a szivemnek.

Today I saw the isle's
Fading lawns, tormented verdure,
Its autumn flowers too, and what is more,
The fading lawns, tormented verdure,
And autumn flowers
Of my autumn heart which has been young before.
 
I don't accuse and do not envy.
We battled already
Six years, six autumns, quite a spell,
And yet there was a spring's worth,
A brief and tiny spring's worth,
Of happiness that came our way as well.
 
But oh, why can't we just begin
The novel of the isle,
Again, again, why can't we start?
I am ashamed of the fading lawns,
Tormented verdure,
And autumn flowers of my heart.