Ady Endre: A fiam bölcsőjénél

Hűs lugasban, vén, nyári napon,
Aludj, mikor az apád altat,
Kicsi fiam:
Felleg-bölcsőd sírva ringatom.
 
Álom-testecskédet legyezem,
Csókokra emlékszem, melyekből,
Kicsi fiam,
Nem hívott elő a szerelem.
 
Hogy ködből vagy és sohse valál,
Sohse fájt így szegény apádnak,
Kicsi fiam,
Közel lehet hozzá a Halál.
 
Édes magzat-vágyak teltenek,
Csak téged kiván már a csókom,
Kicsi fiam,
Aludj, aludj, vén apád beteg.
 
Vén nyár, vén sors, magtalan apa:
Akartad-e valaha látni,
Kicsi fiam,
Kóbor, bús apádat valaha?
 
Halál leseng e nyári napon,
Mintha én feküdnék bölcsődben,
Kicsi fiam,
S álom-arcocskád cirógatom.

Într-o zi de vară, sub frunziș,
Dormi, când tata îți spune,
Băiete:
Nor-leagănul plângând ți-l mișc.

Ți-l răcoresc pe corpul năuc,
Din săruturi uitate,
Băiete,
Din care, nu te-ai născut.

Ești din ceață, fantasme,
Mare jale e pentru tată,
Băiete,
E pe Moarte, aproape.

Râvne dulci de făt trecură,
Pe tine te vrea sărutul,
Băiete,
Dormi, dormi, tatăl suferă.

Vară, destin de moș, tată sterp:
Ai dorit măcar să-l vezi,
Băiete,
Cândva, pe tatăl trist, plimbăreț? 

Zi, cu Moartea pe furiș,
Parc-aș sta eu în leagăn,
Băiete,
Și-ți alint fața ta de vis.