Ady Endre: A távoli szekerek

A Hold egy óra múlva jön föl
S a nagy országút verett,
Városba vivő, köves útján
Jönnek
A távoli szekerek.

Följött a Hold, muzsikák szólnak
És őszi harmat pereg
S nyikorogva, fehér Hold-fényben
Jönnek
A távoli szekerek.

Ki álmában a Holdnak fordul,
Nyugtalanul szendereg,
Mikor távolról iparkodva
Jönnek
A távoli szekerek.

Városba tartnak adni, venni,
Rossz kerekük nyekereg,
Nyikorogva és nyekeregve
Jönnek
A távoli szekerek.

A Hold elfordul, hajnal lesz már
S a hajnalban egy sereg
Villamos lámpa alszik el, ha
Jönnek
A távoli szekerek.

A városban ébrednek kínnal
Szegény, törött emberek
S várják azokat, akik jönnek:
Jönnek
A távoli szekerek.

Leesik a Hold elfáradva
S a Nap, mint bíbor, kerek,
Kacagó csoda hág az égre:
Jönnek
A távoli szekerek.

Luna într-o oră răsare,
Pe o șosea mare
Înspre oraș, pietruită,
Sosesc
Carele, de departe.

Mijind Luna, muzici sună
Și rouă apare,
Scârțâind, în raza Lunii,
Sosesc
Carele, de departe.

Cel ce-n somn spre Lună doarme,
Visând cu-ngrijorare,
Când, din depărtare, străduind
Sosesc
Carele, de departe.

Înspre oraș merg, vând, cumpără,
Trosnesc roțile slabe,
Scârțâind, cu țârlâitură
Sosesc
Carele, de departe.

Luna cade, e zori de zi
Și-n zori, tare multe
Lămpi de tranvaie se sting.
Sosesc
Carele, de departe.

În oraș se trezesc cei-n chin,
Frânți-n paupertate
Ș-așteaptă pe cei, ce vin:
Sosesc
Carele, de departe.

Pleacă Luna obosită
Și Soarele mare,
Miracol vesel s-urcă pe cer:
Sosesc
Carele, de departe.