Ady Endre: Az asszony jussa

Bíbor vágyaiból a Múltnak
Obeliszkként te megmaradtál:
Mályva-színű, bús asszony-sírkő,
A síromnál.

Tudom én, hogy magad őrzöd csak,
Mikor az én síromat őrzöd,
De a Halált - s a mi több nála -
Megelőzöd.

Un dor purpuriu din Trecut,
Obelisc vei dăinui:
Femeie-cruce tristă, mov,
Timpului. 

Știu, te păzești pe tine,
Când mormântul meu păzești,
Dar, Moartea - și ce e după -
O depășești.