Ady Endre: Bolond, halálos éj

Éjszakra bámul ablakom,

Egyetlen, zörgő ablakom,

Alattam a tenger vonít.

Én a szivemet hallgatom:

Milyen két bolond muzsika.

Távol csillognak a hegyek,

Havas, vér-árnyas, nagy hegyek.

Éj van, a tenger zöld habos,

Szobám fehér. Megyek, megyek:

Ma bolond színek éje van.

Mimózák édes illatát,

Áldott virágok illatát

Veri föl s hozza be a szél.

Ma csupa illat a világ:

Micsoda bolond illatok.

A Hold talán tüzet evett,

Lángot evett, tüzet evett

Ez a vén, gethes paripa.

Égnek a nyarga fellegek:

Be tüzes lett ma a világ.

Megyek, megyek: ez a Halál.

Tudom, tudom: ez a Halál.

Felöltözök, ajtót nyitok

S a küszöbön utamba áll.

Óh, be bolond, halálos éj.

1909

My one window: the north it greets,

It rattles, shakes, and then repeats,

Beneath me howling brine: the seas.

I harken to my heart, its beats:

What crazy tune these two can play.

In the far distance sparkling hills,

Blood shaded, snow clad mighty hills.

I go, I go, the surf is green,

It’s night, my room the whiteness fills.

Tonight's a night of crazy hues.

Sweet is the fragrance: wattle scents,

Those blessed flowers' fragrant scents

Are whipped by wind, it bring them in:

Today the world is full of scents:

What crazy, crazy scents are these.

Perhaps the moon of fire ate,

This steed as well flames, fire ate:

This aged, dried out, sickly steed.

Flamed, flighty clouds burn, radiate:

How fiery is the world today.

I go, I go:  Death comes my way.

I know, I know: Death comes my way.

I dress and open wide the door

And by the sill it blocks my way.

What crazy night, what deadly night.