Ady Endre: Hazamegyek a falumba
Hazamegyek a falumba (Magyar)
Falu még nem várt kegyesebben Városi bujdosóra.
Titkos hálóit értem szőtte S hogyha leborulok előtte, Bűneim elfelejti.
Vagyok tékozló és eretnek, De ott engem szánnak, szeretnek. Engem az én falum vár.
Mintha pendelyben látna ujra S nem elnyűve és megsárgulva, Látom, hogy mosolyog rám.
Majd szól: »Én gyermekem, pihenj el, Békülj meg az én ős szivemmel S borulj erős vállamra.«
Csicsítgat, csittít, csókol, altat S szent, békés, falusi hatalmak Ülnek majd a szivemre.
S mint kit az édesanyja vert meg, Kisírt, szegény, elfáradt gyermek, Úgy alszom el örökre.
|
Kérjen fordítást! |