Ady Endre: Megáradt a Tisza

Megáradt a rest, magyar Tisza,

Vize Lajtától Oltig szalad.

Ujjongnak a ludak, a gémek

S azok a rabló, azok az ősi

Griff-madarak.

Ár, szürkeség, víz-gőz, pocsolya

S a nagy magyar Alföld felett

Fészketlenül, kiverve röpdös

Riadt szivekkel egy szép énekű

Madár-sereg.

Sebten kiválik, ím, gőgösen

Egy fény-tollú sármány-madár,

Bús dalba kezd. Lenéz az árra.

Föld int Nyugatról s a sármány-madár

Nyugatra száll.

Der träge Theiss ist überflutet,

sein Wasser fliesst von Lajta bis Olt.

Die Gänse und Reiher freuen sich

und diese Räuber, diese uralten

Greifvögel.

Flut, Grauschleier, Wasserdampf, Pfütze

und über die Tiefebene

flattert das Nest los vertriebene

und mit ängstlichen Herzen singende

Vogelschwärme.

Es löst sich schnell hervor, ein stolzer,

hell gefiederter Ammervogel,

‘d trüb singend blickt auf der Flut herab.

Die Erde winkt von Westen ‘d, der Vogel,

fliegt nach Westen.