Ady Endre: Szívek messze egymástól

Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.

Undeva un suspin trist a scăpat
Ș-acum pe suflet îl am,
Undeva un râset răsună
Și-mi surâde inima.
Undeva traiul e frumos,
Că alerg după fete
Și undeva blestemul e mare,
Că nici plănsul nu-mi iese.

Undeva ar fi o inimă,
Slabă, bolnavă săraca,
Moartă de dor și beție,
Ca la mine, taman.
Își aud reciproc ritmul,
Până ce bezna se lasă
Și-n bezna mare într-o clipă
Ambele cedează.