Ady Endre: Uram, ostorozz meg

Uram, bántottál, űztél, megaláztál,

Sokféle ostort suhogtatott kezed:

Te tudtad, miért.

Kis szolgád bizton nagyokat vétkezett.

Hajh, bűnös voltam, nótáid elloptam,

Nőid csókoltam s kortyongattam borod.

Méltón sujtott rám

Könnyben áztatott, sós, éles ostorod.

Minden bűnömből külön ostort fontál,

Csöpp, beteg vérem sokszor kiütközött,

Ám csók-ostorod

Legfájóbb ostor ostoraid között.

Uram, utolszor evvel ostorozz meg

Nagy bűnök után méltón, fájón, nagyon

És azt az asszonyt,

Kire korbácsolt, rossz szivemet hagyom.