Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Ady Endre: Vén diák üdvözlete

Ady Endre portréja

Vén diák üdvözlete (Magyar)

Zilahra menjen ez a félig-síró,

Félig-vidor ének.

Vén, kóbor diák küldi könnyek között

Az ősi Schola fő-magisterének.

 

Az ősi Schola már meg is ifjodott

Gyönyörűn azóta.

Csak minket csókolt öregre az idő,

Távolság, küzdés, eszme, bor és nóta.

 

Páris rikolt rám, míg e verset szövöm,

Én, régi diákod.

Én jó mesterem, jó görög tanítóm,

Ma is átok még az ős görög átok.

 

Homérosz s felhős görög tragédiák

Vágnak a szívembe.

Te beszélsz és mi, nebulók, hallgatunk,

Istenem, istenek, mintha csak ma lenne.

 

Pedig Homérosz kék ege beborult.

Istenek és hősök

Hullnak azóta szivemből szüntelen,

Hogy az élettel küzdök, kergetőzök.

 

Anér, és andrósz a genitivusa,

Én jó, bölcs tanárom?

Beh elfeledtem görögül s férfiúl,

Már csak a sorsot, a végzetet várom.

 

Arcomon ma is áldott tekintetét

Szemeidnek érzem.

Mennyit biztattál és az élet-öröm

Nem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem.

 

Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen

S hogy higgyük: akartad.

S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,

Erőt és hitet prédikált az ajkad.

 

Te bérmáltál meg, kis, vidéki lapod,

Hogy poéta lettem.

Múltak az évek s én, verselő diák,

Öreg mesterem, hozzád-öregedtem.

 

Te állsz előttem, ha már-már nem bírom,

Mint az élet tússza,

Szép bölcs fejeddel, mely hogyha akarod,

Vagy nem akarod, meg lesz koszorúzva.

 

Úgy ér az ünnep: állasz lombtalanul.

Volt egy rózsa-ágad:

Letépte a sors, a cudar és görög.

Ugye hinni kell a mithosz-világnak?

 

És úgy állok én, mint te: lombtalanul

S még emlékem sincsen.

Másokért élünk, mi mindig csak adunk:

Így rendelte el ezt a Végzet-Isten.

 

Nem baj: zöldelnek a zilahi hegyek,

Vidám pince-katlan

Egy csöpp örömet, egy kicsi feledést

Ad annak, kihez a sors irgalmatlan.

 

És mégis-mégis koszorús fejedet,

Ím, most sokan áldják.

És mégis-mégis, ha nem is örömest,

Szép megkísértni az élet talányát.

 

És mégis-mégis, magam is itt vagyok

Ünnep-kocsit tolni

S én jó mesterem, szeretném a kezed

Áldva-átkozva, sírva megcsókolni.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap