Ambrozovics Dezső: Dal

Mint viharzó őszi éjjel,

Olyan volt az ifjúságom,

Keresem benn' a virágot,

De hasztalan, nem találom!

Száraz kóró, bús folyóka,

Szellő helyett szél viharja,

Szép remények sírja fölött

Csalódások forgataga.

Háborgó, vad szenvedélyek

Égre szálló, gyilkos lángja.

Melyben összeperzselődött

Lelkem minden kis virága.

Néma küzdés önmagammal

S lázban képzelt rémek ellen,

Merész röptű tervek mellett

Kishitűség a szívemben.

Csábító, szép tündérálmok

Égi szikra fáklyafénye,

Szívemhez nőtt kedves árnyak

Rengő-ringó versengése.

Alkotásnak izzó láza,

Látomások, bús sejtések,

Sóvárgás a messzeségbe,

A hol tisztáid tüzek égnek!

Forró vágyak a szívemben,

Szárnyaimon rabbilinccsel;.

Körülöttem fölhalmozva

Elérhetetlen, drága kincsek!

Mint egy szélvész szárnyán szálló.

Harsogó dal bús foszlánya.

Olyan volt az életemnek

Eltemetett ifjúsága!

S most, hogy elmúlt, szertefoszlott,

Mégis mit nem adnék érte,

Hogyha minden fájdalmával

A szívembe visszatérne.