Bajza József: Az utas

Messze vándor útra,
Rég kiköltözém,
Napjaim haladtak,
Nem haladtam én.
Szivem szép hazája
Még közel virul,
Fellegek köszöntnek
Láthatárirul. 

Ah, ki honja földén
Mindent elhagyott,
Terhes annak útja,
Nem lép az nagyot;
Lassan megy, megállong,
Vissza-visszanéz,
Zeng-e még felé szó?
Int-e bucsu kéz?

Weit auf wandern Wegen,
lang ausgezogen,
Tage sind fortgegangen,
ich blieb am Boden.
Schönste Heimat meines Herzens
blüht jetzt so betont,
die Wolken grüssen mich,
von dem Horizont.
 
Ah, wer sein Heimatland
ganz verlassen hat,
sehr schwierig wird sein Weg
einsam, desolat;
es geht langsam, vorwärts,
oft schaut er zurück,
gibt es noch ein Zeichen?
Ein winkendes Glück?