Balázs F. Attila: Preghiera di Sindbàd (Szinbád imája Olasz nyelven)

"Istenem, adjál nyugodt álmot, csendes éjszakát.
Engedd meg, hogy sohase halljam, mit locsognak
a nők a fülembe. Segíts, hogy elfelejtsem a hajuknak
illatát, a szemüknek különös pillantását, kezüknek
az ízét." (Huszárik Zoltán: Szindbád. Film Krúdy Gyula
novellái nyomán. Főszerepben: Latinovits Zoltán.)
 
Adj, Uram, csendet, álmot.
Add, hogy elfelejtsem
édes, gonosz nevetését.
Kezének könnyű érintését vállamon.
A nyakának ívét. Mosolyát. Fekete szemét.
Szemében a víg ördögöket.
Fürge lépteinek kopogását
magányom alagsori folyosóján.
Az arca mögött verdeső piros madarat.
Nem tud felszállni,
nem tud énekelni.
Sóhaját, amit csak én hallok éjszaka,
mikor egyedül fekszik.
Könnyeit. Az én arcomon folynak.
Adj, Uram, csendes álmot.
Add, hogy ne keressem.
Add, hogy ne szeressem.
Add, hogy elfelejtsem
vakító fiús haját
a vöröslő őszben.
Add, hogy elejtsem,
szétmorzsolt falevelet.
Sokfelé jártam,
vízparton, temetőben,
tébolyban, bűnben,
ó, ha elmondanám, mit láttam,
én, a vak,
szerelemben, bánatban!
Adj, Uram, csendet, hosszú csendet,
adj, Uram, nyugodt álmot.
Most
elfáradtam,
nagyon
elfáradtam.
 

“Dio mio, dammi sonno leggero, notte silenziosa.
Fa, che non senta mai cosa ciarlano le donne nelle
mie orecchie. Aiutami, che dimentichi il profumo
dei loro capelli, lo sguardo strano dei loro occhi,
il sapore delle loro mani.”
Zoltán Huszárik: Sindbad. Un film basato sui racconti
di Gyula Krudy. Protagonista Latinovits Zoltán.
 
Signore mio, dammi silenzio, sonno.
Fa, che dimentichi
la sua dolce, malvagia risata.
Il tocco leggero delle sue mani sulle mia spalle.
L’arco del suo collo. Il suo sorriso. I suoi occhi neri.
I diavoli allegri nei suoi occhi.
Il ticchettio dei suoi passi alacri
nel corridoio sotterraneo della mia solitudine.
Dietro il suo sorriso dibattente uccello rosso.
Non può alzarsi in volo,
non può cantare.
Il suo sospiro, che sento solo io, di notte,
quando giace da sola.
Le sue lacrime. Scorrono sul mio viso.
Signore mio, dammi un sonno silenzioso.
Fa, che non la cerchi.
Fa, che non l’ami.
Fa, che dimentichi
i suoi capelli da ragazzo
accecanti nell’autunno rutilante.
Fa, che faccia cadere
la foglia sbriciolata.
Sono stato in mille posti,
in riva all’acqua, al cimitero,
nella follia, nel peccato,
oh, se potessi raccontare, quel, che ho veduto,
io, il cieco,
nell’amore, nel dolore.
Signore, dammi silenzio, un silenzio lungo,
Signore, dammi un sonno tranquillo.
Or mi sono
stancato,
mi sono stancato.
tanto.