Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Balogh Attila: Óvatos emlékezés XVIII.

Balogh Attila portréja

Óvatos emlékezés XVIII. (Magyar)

Most beteg vagyok, agygörcseim csombékjait
kibogozni nem tudom, 
de szemem megvirrad; megkeresni tenyeremen
a tűz-megtermékenyülését, 
agyvelőm rakoncátlan-molekuláit,
lábaimban a csontokat, 
kísérleteimből életet dalolok az anyaghoz,
fülemet kifeszítem a felhőkig; a világ törvényeiért
hallgatózni,
suttogásiból megépítem hangszálaim zsongását,
a bolygók segítségére sietek, ha törvényeik megpattannak, 
majd én eltartom őket a magasban,
veszek nekik mágneses erővonzást, 
majd én forgatom gyermekkorom körhintáin, 
s hím-anyasággal törvényeiket újra szülöm,
de félek, hogy magam ellen szaporítom őket,
pedig a háború rosszabb, mint a sárgarépafőzelék,
hát kiköpöm az igazság macskakövére, 
ahol szajhák cicáznak,
adjátok vissza a baltámat, hadd üssem őket agyon,
Itt vagyok megint, a halál fogait rugdalva 
torkomon lopott hangokkal: felnőni a talajig 
fabrikálni koronát: szerelem miatt, 
hisz minden lehet az ember, 
de nem minden ember,
én szamárháton lovagoltam, 
s azt hittem, hogy lovag voltain,
azt hittem, hogy költő vagyok.
pedig csak a versem ragyog,
de mégis hiszek az agysejtjeim falán dörömbölő
atom-meghasadásnak. 
ahogy homlokomban megrobban: kutatni a plazmák
nyálkás szigeteit,
a protonok és neutronok zsivaját, 
a hajszálerek átlüktetését az élethez,
a halál utolsó rúgásának izmaihoz,
a suta-mankóval szégyenített patyolat-mezőkhöz,
a bennem összeszéledt világhoz, 
nem hiszem el, hogy nem vagyok tehetséges, 
ki hazudta fekete bérházak fülébe? 
hadd adjak kezébe tüzelőfa-mankót: tud-e sántítani
a gyalogutak regimentjei ellen?
S ha a bogarak gáncsolásaitól zuhan a földhöz a fűszálak
dárdáit is összeborzolva, én ott ítélem cigányságra,
a zsebébe pedig szegénységet dugok. 
Jaj elfáradtam,
homlokom folyosóján menekül a kék-fogalom,
koponyám tartópilléreit
lerombolva, nem érem utol, fel-felfogalmazni lehetetlen, 
torkom résein át kiüvölteni nincs erőm. 
elfáradtam: a lap fehér-sikolyában megkeresni
az összeomlott vers-sorokat; 
négymilliárd fős magányom,
már csak arra emlékszem, hogy ember a becenevem,
s kezeskedem kezeimért; nem fojtottam meg
senkit a zene miatt, 
jaj, most fülemhez zarándokolnak gyáva ritmusok. 
számon betolakodnak; énekeltetni magukat; megremegtetni 
a mindenség irányába hegedű-húr hangszálaim, 
jaj, én gyáva vagyok, hagyjatok békén,
éhes-étvágytalanságom hadd gyötörjön halálra-ijesztett
ne kínozzatok gyilkos bordatöréssel,
bevallok mindent:
én ütöttem arcul a tavaszt: a margaréta-fájdalmakat
zuhantatni testéről,
markomban zsongoló szerelem miatt.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://tul-folyo.hu/

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap