Berda József: Szegény tótok gyereke érzi

Büszke lehetne rá, hogy hosszú orral
áldotta meg őt az Isten, de látja
itt él ő is, emberek s állatok között,
mint aki ismervén sorsát, mindíg
magára gondol s már tudja: legboldogabb
e földön ki sokat nevet keveset panaszkodik,
mert ez illik jól az egyszerű tót gyereknek,
ki babon és krumplin hizlalta magát bátor cselekedetekre.

Potrebbe esser’ orgoglioso del fatto, che Dio
l’abbia benedetto d’un lungo naso, ma lo vede
anche lui, vive qui, tra uomini e animali,
come colui, che conoscendo il proprio destino,
pensa sempre a sé stesso e sa già: il più felice
della terra è colui, che ride molto, si lamenta poco,
perché è questo, che s’addice ad un semplice
bambino slovacco, che s’ingrassato mangiando
fagioli e patate, per azioni coraggiose.