Déry Tibor: Mother (Anyám Angol nyelven)

fonja kis haját és nem lát benne fényt

nyugtalanul lélegzik

kenőcsöt keresne talpaira de nincs ideje  

oly sürgősen futkos homlokomon

tüzet és kenyeret dobál napjaim közé

útján tejfényű csillagok égtek

de kitért és homokba gázolt

testemről leaggatta a sebeket, vánkosa alá gyömöszölte

hadd égessék keskeny arcát és élesszék tomporát

Éjjel nincs csillag csak egy hosszú angyal áll mereven és vért merít szívébe. A vonalak mögött ünnepély fénylik. Ül a legalsó lépcsőn, tejet iszik és csöndes tenyeréből kiszórja a gyerekeket a küszöb elé. Meghal.

braids her thin hair and can’t see any shine in it

her breath is uneasy worried

she’d try to find some balm for her feet but has no time 

keeps bustling about my forehead so hastily

throws fire and bread on my days

milk-white stars overshone her path

but she side-stepped and waded in sand

she tore the wounds off my body and squeezed them under her pillow

to let them burn her thin face and stir up her hip

There’s no star at night, only a tall angel stands stiff-backed and ladles blood into her heart. Behind the lines a bright feast shining. She sits on the lowest stair, drinks milk and scatters the children from her silent hands outside the doorsill. She dies.