Fenyő László: Öregúr

Mosolyodban jégmezők csendje dereng,

messzenéző szemedből lopódzva

alkonyati suhanással bucsúzik a láng,

lépésed olyan megilletődött

mintha mindig templomok, temetőkert,

halk ünnepélyek közt járnál.

A kaland elmúlt a szádról,

a sóhajtás pilléje se repked,

esti alakodhoz egyre több árnyék szegődik -

a madarak elmenekülnek

válladról melegebb vidékre.

Vajjon megbocsájtod-e a szabados suhancnak

hogy nevetést ejt durva szájjal,

megbocsájtod-e az éjszakázó

uccákon a lámpák hangos versenyét

s hogy lélekzeni mer vázádban a virág - :

míg gyászbamárott homlokod körül

az utolsó szárnycsapás

ónos lehellete setteng...

Nyugat, 1927