Gyallay-Pap Sándor: Uram, segíts!

Sziklaszálas, napbarnított apám

az eke érdes szarvát fogva

öregedett meg

Anyám, liliomlelkü édesanyám

sarlóval kezében érte meg

az ötvenedik évet.

Talán hű hitvesénél is jobban

szerette a Nyikómenti rétet:

a szántók enyhe, hímes hajlatát.

És ma

verejtékes, hosszú esztendők után

a két galambősz, görnyedt öreg

a kert szögéből elborultan,

sirva nézi:

a szent, féltett búzaföldek

másnak ontják a kévét, az életet…

.

Uram, segíts!

Hallod-e: a morzsálódó ősi rög

vesztét érezve sikolt élesen!

Uram, segíts!

Segíts, mert választott földeden

maholnap minden semmivé lesz,

- maholnap minden elenyész...

Szüleimnek