Hervay Gizella: ANONYMUS

Anonymus vagyok. A közösség lélegzete.
Megtalálsz, ha keresel
fiatal fenyő szavában, havasi virág színében,
búza részeg örömében, kenyér áhítatában.
Délben nap, este hold, éjjel csillag vagyok,
föld mélyében só, tenger méhében gyöngy. 
 
Szájon mosolygás, letéphetetlen.
Szemekben fény, köveken forrás - csobogás.
Űzött szarvas, levert fecskefészek,
egymást keresztező utak;
konok újraindulás, fában fájdalom –
a holnapi feltámadás vagyok.
 
 

I am Incognita. Breath of the community.
You will find me, if you seek me, in
the voice of a young pine, colour of alpine flowers,
intoxicated joy of wheat, piety of bread.
I am sun by noon, evening moon, star at night,
salt ‘neath the earth, pearl in the womb of the sea.
 
Smile on a mouth, un-pluckable.
Light in eyes, spring on stones - babbling.
Hunted deer, knocked-down swallow's nest,
roads that cross each other;
stubborn re-start, pain of trees -
I am tomorrow's resurrection.